Viszonylag gyakori, hogy a munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésére irányuló megállapodást a munkavállaló később megtámadja, érvénytelenségre hivatkozva. Általános tapasztalat, hogy az ilyen tárgyú keresetek többnyire nem állják ki a bírói kontroll próbáját. Az e pontban vázolt jogeset tehát akár szokványosnak is mondható, ami miatt figyelmet érdemel, az a másodfokú bíróságnak az általános magatartási szabályok normativitásával kapcsolatos megállapítása. Érdemes ismét idézni: az általános magatartási követelmények nem tekinthetők azonban olyan munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak, amelyek megsértése önmagában alapot adhatna a felek közötti megállapodás semmisségének megállapítására. Némileg hosszabban a Szegedi Ítélőtábla e körben (a határozata indokolásában) az alábbiakat fejti ki. „Az Mt. 6. § (2) bekezdése a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelő eljárás követelményét fogalmazza meg, a joggal visszaélés tilalmáról a 7. § rendelkezik. Az Mt.-nek ezek a rendelkezései lényegében a munkajogviszonyban irányadó mind a munkáltatóra, mind pedig a munkavállalóra vonatkozó általános magatartási követelményeket fogalmaznak meg, olyan etikai megalapozottságú alapelveket rögzítenek, amelyek általános és objektív zsinórmértéket határoznak meg a munkajogi viszonyokban kötendő eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelentik. Ezek az általános magatartási követelmények nem tekinthetők azonban olyan munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak, amelyek megsértése önmagában alapot adhatna a felek megállapodása semmisségének megállapítására. A munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés ugyanis csak kógens normáknál értelmezhető, vagyis szükséges, hogy a jogszabály valamilyen kötelezettséget, illetve tilalmat, eltérést nem engedő módon fogalmazzon meg. Ennek megfelelően az Mt. 27. § (1) bekezdésének alkalmazásában munkaviszonyra vonatkozó szabály alatt az olyan normák értendők, amelyek a munkaviszony alanyai számára kötelező jelleggel, vagy konkrét cselekvési tevési kötelezettséget határoznak meg, vagy valamely magatartástól való tartózkodást írnak elő. Nem vonhatók vissza ebbe a körbe az Mt. alapelvi jellegű rendelkezései. A munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés vagy az ilyen szabály megkerülése miatti érvénytelenség megállapításának jogalapja tehát nem önmagában valamely alapelv sérelme lehet, hanem egy konkrét speciális szabály megsértése abban az esetben is, ha a konkrét norma sérelme mögött az alapelv is sérül. Mindebből következően a felperes által megjelölt alapelvek sérelme, annak megalapozottsága esetén sem vezetne a megállapodás semmisségének megállapításához.”