Első fecskének számít a Fővárosi Ítélőtábla közbenső ítélete, mely – amellett, hogy teljeskörűen felvázolta az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatot – kifejezetten hivatkozott a Guja-ügyre, és valamennyi általános és a visszaélés-bejelentésre jellemző kritériumot számba vett és értékelt. Az alapul szolgáló tényállásban egy önkormányzati dolgozó Facebookon reagált az őt érintően a polgármester által magánszemélyként közzétett megjegyzésére. Ennek keretében sérelmezte, hogy az önkormányzat nem a végzettségének megfelelően foglalkoztatja, emellett aktuális feladatait lealacsonyítónak titulálta. A Fővárosi Ítélőtábla rögzítette, hogy a közlésnek nem volt közéleti jellege, továbbá azt, hogy egyaránt tartalmazott tényállítást és értékítéletet. A tényállítások körében vizsgálta azok hitelességét és megállapította, hogy valósak voltak. Ezen felül értékelési körébe vonta a munkavállaló munkakörét, majd rögzítette, hogy sem annak jellege, sem annak a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján nem lehetett megállapítani, hogy a munkavállaló megnyilvánulásai ténylegesen sértették vagy veszélyeztették volna a munkáltató jogos gazdasági érdekét. Jelentőséget tulajdonított továbbá annak, hogy a munkavállaló megjegyzését nem öncélúan, előzmények nélkül tette közzé a Facebookon, hanem azt követően, hogy a polgármester mint magánszemély közvetlenül megszólította. A nyilvánosságra hozatal célja az volt, hogy védekezzen a polgármester megnyilatkozásával szemben, mely védekezése körében hozta fel sérelmeit. Értékelési körébe vonta azt a körülményt is, hogy a munkavállaló korábban az arra jogosult személyeknél nem kifogásolta a jogellenes foglalkoztatást, mellyel egyidejűleg hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem felel a munkaviszonyban kiemelten érvényesülő együttműködési kötelezettségnek, ha a munkaviszonyban álló felek a munkaviszonnyal kapcsolatos sérelmeiket a közösségi oldalon, nagy nyilvánosság előtt beszélik ki, mely módszer egyébiránt a sérelem orvoslására sem alkalmas. Mindazonáltal álláspontja szerint a perbeli ügyben értékelni kellett, hogy elsőként nem a munkavállaló nyilatkozott a közösségi oldalon a felek közötti munkaviszonyról, hanem maga a munkáltatói jogkör gyakorlója. Mindezen szempontokat együttesen mérlegelve végül arra a meggyőződésre jutott, hogy a munkaviszony megszüntetése jogellenes volt.1