Az önálló munkahelyi baleset-biztosítási rendszer kialakításának kérdése lényegében 1991 óta, a társadalombiztosítási rendszer jelenlegi struktúrájának kiépítését elindító munkálatoktól kezdve napirendre került hazánkban. Az önálló − és prevencióra „hangolt” bonus-malus elemet (azaz a munkáltatói szintű munkavédelmi tevékenység eredményességét értékelő kedvezményt és pótdíjat) is rendszeresíteni tervező − munkahelyi baleset-biztosítási rendszer témája tehát időről időre terítékre kerül, de a kérdésben érdemi előrelépés valójában nem történt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az „örökzöld” és „győztes” ellenérv általában inkább financiális és nem elsősorban szakmai − természetű volt. Azaz a foglalkoztatás terheinek növekedésétől való − elsősorban a munkáltatói oldal által hangoztatott − félelem volt az a fő indok, amely miatt elsorvadtak e törekvések.1 A költségvetési szempontokra tekintettel figyelemre méltó Juhász Ferenc tézise: „[a] balesetbiztosítási rendszer működése nem eredményezheti az élőmunka terheinek növekedését. A jelenlegihez képest csak olyan arányban viselheti a járulék mértékét, amilyen arányban átvállalja a foglalkoztatót terhelő költségeket. A rendszer működésével kapcsolatban feladat átcsoportosítások a források átcsoportosítását is kell, hogy jelentsék.”2