Az előleg kapcsán az adófizetési kötelezettséget az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése értelmében a kézhezvétel, jóváírás keletkezteti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az előlegszámlán teljesítési időpontként ezt a dátumot kell szerepeltetni, valamint az előleget terhelő adókötelezettséget az átvétel, jóváírás napja szerinti bevallásban kell elszámolni. Tegyük föl, hogy a Fecske Kft. egy egyszeri tanácsadási szolgáltatást rendel meg a Gólya Bt.-től 1270 egység ellenértékért április 28-án. A Gólya Bt. a szakvéleményét augusztus 4-én adja át (ez lesz az ügylet teljesítésének napja), azonban a szerződés szerint a Fecske Kft. a megrendeléssel egyidejűleg (azaz április 28-án) 635 ellenértéket előre kifizet. Ez az összeg az Áfa tv. 59. §-a szerinti előlegnek fog minősülni, ami azt jelenti, hogy erről az összegről a Gólya Bt.-nek áfát is tartalmazó számlát kell kiállítania április 28-ával 500 egység + 135 áfa összegről. Feltételezve, hogy a Gólya Bt. negyedéves bevalló, a Fecske Kft. pedig havi bevalló, a Gólya Bt.-nek az előleggel összefüggésben a második negyedéves bevallásában 135 egység fizetendő áfája, míg a Fecske Kft.-nek – feltételezve, hogy az adólevonási feltételek a konkrét esetben maradéktalanul fennállnak – az átadott előleg kapcsán 135 egység áfa tekintetében levonási joga keletkezik az április havi áfabevallásában. Az augusztus 4-ei teljesítéskor a végszámlát pedig majd az előleggel csökkentett összegről kell kibocsátani (azaz 1000 – 500 = 500 adóalapról és 270 – 135 = 135 áfa összegről). Az ügylet augusztusi teljesítésekor majd tehát a Gólya Bt.-nek a harmadik negyedéves bevallásában további 135 egység fizetendő áfát kell az ügylet kapcsán bevallania, a Fecske Kft.-nek pedig – továbbra is teljes körű áfalevonási jogot feltételezve – az augusztus havi bevallásában további 135 áfa levonható adója szerepeltethető.