Az arányosan levonható áfa meghatározása esetén első lépés minden esetben az úgynevezett tételes elkülönítés. Erre vonatkozóan ír elő kötelezést a törvény, amikor úgy fogalmaz, hogy az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja. A tételes elkülönítés azonban csak akkor lehetséges, ha az adóalany a konkrét terméket, illetve a konkrét szolgáltatást egyértelműen egyik vagy másik tevékenységéhez tudja rendelni, azaz csak abban az esetben alkalmazható a tételes elkülönítés, ha az adott termék, vagy szolgáltatás felhasználása csak egy típusú – vagy az adólevonásra jogosító, vagy az adólevonásra nem jogosító – tevékenységéhez történik. Például, amennyiben adott egy olyan adóalany, aki tanácsadási tevékenysége mellett, amely egyértelműen adóköteles, adómentes oktatási tevékenységet is végez, ami viszont adólevonásra nem jogosít, és beszerez egy irodát, amelyből azonban kizárólag a tanácsadási tevékenységét fogja folytatni (mert például az oktatási szolgáltatását egy másik ingatlanban folytatja), akkor a beszerzett iroda előzetesen felszámított adója tételes elkülönítés alá esik, hiszen egyértelműen csak és kizárólag az adóalany adólevonásra jogosító tevékenységét fogja szolgálni.