Ahogy arra a Közösségen belüli adómentes értékesítés tekintetében kitértünk, a közösségi adóalanyok között bonyolított termékforgalomban a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, amelynek keretében az értékesítést az eredet országa – főszabály szerint – mentesíti az adófizetés alól, a beszerzést azonban a rendeltetés államában adófizetési kötelezettség terheli. A Héa-irányelv 20. cikkében megfogalmazott alaptényállás szerint Közösségen belüli termékbeszerzésnek a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzését olyan ingóság feletti megszerzését kell tekinteni, amelyet az eladó, a vevő vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy a vevő számára egy olyan tagállamba ad fel vagy fuvaroz el, amely nem egyezik meg a termék feladásának vagy elfuvarozásának kiindulási helyével. Alapesetben tehát minden olyan termék után közösségi beszerzés címén kell adót fizetni, amelyet a belföldi adóalany, vagy nem adóalany jogi személy más tagállamból, egy másik tagállambeli adóalanytól szerez be. Ez alól azon eset képez kivételt, ha a terméket értékesítő másik tagállambeli adóalany saját tagállamának szabályai szerint az alanyi adómentességhez hasonló adómentességben részesül.