Az EÁR rendelet 25–26. §-aiban foglaltak szerint az árverező a felhasználói nevének és jelszavának meghatározott árverés tekintetében történő aktiválását az elektronikus árverési rendszer felületén – az árverés befejezését megelőzően legalább 3 munkanappal – kérheti, melynek során nyilatkoznia kell arról, hogy az árverési előleget befizette és nem minősül az árverésből kizárt személynek. Tehát amennyiben az árverező az árverés befejezését megelőzően legalább 3 munkanappal nem kéri a felhasználónevének aktiválását, úgy a végrehajtó nem köteles aktiválni őt, arra tekintettel, hogy az aktiválás iránti kérelme elkésett az EÁR rendelet 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. Ezzel ellentétben az EÁR rendelet 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a végrehajtó a kérelem alapján az árverező felhasználói nevét és jelszavát – az egyéb, Vht.-ban foglalt feltételek fennállása esetén – az árverési előleg befizetését követően haladéktalanul, átutalása esetén pedig legkésőbb a kérelemről szóló rendszerüzenet kézbesítését követő munkanapon aktiválja. A fenti két szakasz első olvasatra ellentétesnek látszik, azonban nem az. Az árverési vevők gyakran az árverést megelőző napon, vagy magán az árverés napján terjesztenek elő aktiválás iránti kérelmet. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor az aktiválási kérelem elkésett-e [az EÁR rendelet 25. § (1) bekezdése alapján], vagy a végrehajtónak még ilyenkor is aktiválnia kell haladéktalanul az árverező felhasználói nevét [az EÁR rendelet 26. § (1) bekezdése alapján]. Álláspontom szerint a két szakasz helyes értelmezése az, hogy amennyiben az árverés befejezését megelőzően legalább 3 munkanappal kerül benyújtásra az aktiválás iránti kérelem, úgy a végrehajtó az árverési előleg befizetését követően haladéktalanul, átutalása esetén pedig legkésőbb a kérelemről szóló rendszerüzenet kézbesítését követő munkanapon aktiválja a felhasználót. Az EÁR rendelet 25. § (1) bekezdése 2014. III. 15. napjától hatályos, míg a 26. § (1) bekezdése pedig 2008. XII. 18. napjától. Erre tekintettel, még ha a két szakaszt ellentétesnek is találja valaki, úgy a „lex posterior derogat legi priori” elve alapján – mely szerint „a később keletkezett szabály lerontja a korábbit a jogforrási hierarchia azonos szintjein belül”176 – az EÁR rendelet 25. § (1) bekezdése alkalmazandó a 26. § (1) bekezdésével szemben, tehát azt az árverezőt, aki az árverés befejezését megelőzően legalább 3 munkanappal nem terjeszt elő aktiválás iránti kérelmet (és nem utalja át az előleget), a végrehajtó nem köteles aktiválni az adott árverés tekintetében. Természetesen az EÁR rendelet fenti szakaszai nem zárják ki azt, hogy a végrehajtó – a feltételek teljesülése esetén – akár egy órával az árverés befejezését megelőzően is aktiválja az árverezőt. Pusztán nem terheli felelősség a végrehajtót, ha az árverező elkésett kérelme miatt (tehát a saját felróható magatartása miatt) az árverésen nem kerül aktiválásra. Ekkor az árverező az aktiválás elmulasztása miatt sikeres kifogást aligha terjeszthet elő és így kártérítést sem követelhet a végrehajtótól. A Ptk. 1:4. § (2) bekezdése rögzíti azon alapelvet, hogy felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Amennyiben az árverező nem az EÁR rendelet 25. § (1) bekezdésében foglalt időben nyújtja be aktiválás iránti kérelmét, úgy felróható módon jár el, tehát erre hivatkozva nem követelhet kártérítést attól a végrehajtótól, aki az elkésett aktiválás iránti kérelmére nem aktiválja őt és így nem tud részt venni az adott árverésen.