A vagyonszerzési illeték alapjaként azonban gyakran nem a tényleges vételár szolgál alapul, hanem az ingatlan becsértéke, vagyis a kikiáltási ára. A tényleges vételárat a NAV illeték osztálya jellemzően akkor fogadja el, amennyiben az magasabb, mint az ingatlan kikiáltási ára. Ezen problémával kapcsolatban született a KGD2000. 147. számon közzétett eseti döntés is, amelyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az árverésen történt tulajdonszerzés esetén is eltérhet az illetékhivatal az árverési vételártól és jogosult a forgalmi érték ettől eltérő megállapítására. Az összehasonlító adatokat mérlegelési jogkörben vizsgálja. A történeti tényállás szerint a felperes és az általa képviselt Csenger és Vidéke ÁFÉSZ a végrehajtási eljárás keretében 1994. november 22. napján megtartott nyilvános ingatlanárverésen 1/2–1/2 arányban 9 millió Ft vételárért megvették a csengeri 10. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 0213 hrsz.-ú 12 hektár, 1178 m2 kiterjedésű külterületi ingatlant. A megyei illetékhivatal az eladás időpontjakor fennálló forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban határozta meg és ezen összeg, mint illetékalap figyelembevételével fizetési meghagyásában a felperest, valamint a Csenger és Vidéke ÁFÉSZ-t egyetemlegesen 1 244 160 Ft vagyonszerzési, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték, ezen belül 722 000 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes (másodfokú adóhatóság) az 1996. április 18-án kelt 2036/1996. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és a fizetési meghagyás 722 000 Ft illetéket meghaladó részében való hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezés megsértésével állapították meg az ingatlan forgalmi értékét, és így a vagyonszerzési illeték alapját. A perbeli ingatlant több árverési vevő részvételével lefolytatott hatósági árverésen az általuk felajánlott legmagasabb vételárajánlat elfogadása után azzal egyező összegű árverési vételáron vették meg, az ingatlan valós forgalmi értékének ez a vételár tekinthető. Mivel az adott ingatlan csak ezen az áron volt értékesíthető, így az árverési vételár tekinthető ezen ingatlan vonatkozásában elérhető árnak. A felperesek álláspontja szerint az illetékhivatal az Itv. 70. §-ában írt rendelkezés megsértésével járt el, az általuk megállapított elérhető ár szubjektív megítélésen alapult. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az árverés nem más, mint az értékesítésnek – a perbeli esetben kényszerértékesítésnek – az a módja, amikor a vagyontárgyat nyilvánosan kínálják eladásra. Ettől még a vételár eltérhet a forgalmi értéktől, például azáltal is, hogy árverési árat alacsonyabban állapították meg, mint a forgalmi értéket. Az elsőfokon eljárt illetékhivatal a forgalmi érték megállapítása érdekében a perbeli ingatlanon helyszíni szemlét tartott, illetőleg összehasonlító forgalmi értékadatokat vett figyelembe, így a kötelező eljárást betartva a döntéshez szükséges adatokat beszerezve, azokat mérlegelve állapította meg a tényállást, vagyis a szerzéskori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban. Sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben olyan adat, amely a megállapított tényállással – a megállapított forgalmi értékkel – ellentétes következtetés levonására, illetőleg annak aggályossá tételére alkalmas lenne, nem merült fel. A felperes által becsatolt iratok önmagukban nem teszik aggályossá, sem okszerűtlenné a perbeli esetben eljárt illetékhivatalok által figyelembe vett adatok és körülmények mérlegelését. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira utalással helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az Itv. 70. §-a szerinti forgalmiérték-meghatározás az illetékhivatal részéről nem „becslés”, hanem az illetékalap megállapítása helyszíni szemle és összehasonlító értékadatok alapján. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kereseti kérelmében foglaltak fenntartásával a 722 000 Ft illetéket meghaladóan a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 70. § (1) bekezdését, mert a jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy a nyilvános árveréseket is ebbe a körbe vonja. A kényszerértékesítés jellegéből nem következik, hogy az árverési vételár eltér a forgalmi értéktől. Kifogásolta, hogy összehasonlító adatként térben és időben, valamint jellegben a perbeli ingatlantól távol eső ingatlanokat vett figyelembe. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság határozatában foglaltak szerint a jogerős ítélet nem sértette meg az Itv. 70. § (1)–(3) bekezdéseit, azt helyesen értelmezte és megfelelően alkalmazta a bíróság. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az illetékhivatal az Itv. 70. § szerinti forgalmi érték meghatározása során nem becslési tevékenységet végez. E jogszabályhely (1) bekezdésében egyértelmű felhatalmazást ad az illetékhivatalnak az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéknek az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített forgalmi érték fogalommeghatározással összhangban történő megállapítására, míg a (2) és (3) bekezdés ennek módját szabályozza.