A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is (Ptk. 5:75. §). Az 1959-es Ptk.-val azonos a szabályozás, a hasznok, költségek, károk viselésének alapvető rendező elve a tulajdonostársak egész ingatlantulajdonhoz viszonyított tulajdoni hányada. Ez sem kógens szabály azonban, tehát a tulajdonostársak ettől eltérően is megállapodhatnak. A megállapodás nincs alakisághoz kötve, lehet írásban, szóban, de akár ráutaló magatartással is létrehozni. A hasznok megosztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az ingatlan tulajdonostársai között kialakult használati rendet sem. Vizsgálni kell, hogy a használat írásban, szóban vagy ráutaló magatartással történt megosztása esetleg éppen a hasznosíthatóság érdekében történt. Nem lehet kizárni, hogy a használat rendjének megosztása éppen azzal a szándékkal történt, hogy mindegyik tulajdonostárs a maga kizárólagosan használt részét hasznosítsa, hasznait szedje. Ebben az esetben a hasznok nem feltétlenül a tulajdoni hányadok szerint oszlanak meg. Amennyiben a felek erre irányuló kifejezett szándéka megállapítható, egyik tulajdonostárs sem tarthat igényt a másik által beszedett haszonra, vagy annak az ő tulajdoni hányada szerinti arányos részére, mert az a felek megállapodása, szerződése sérelmét jelentené. Ilyen megállapodást egyik tulajdonostárs, vagy annak jogutódja sem változtathat meg egyoldalúan, csak újabb megállapodással. Ha a ráutaló magatartással megváltoztatott használati és ennek következtében hasznok szedési rend ellen hosszabb időn át a tulajdonostársak – bár tudtak róla – nem tiltakoznak, azt elfogadják, meg lehet állapítani, hogy ráutaló magatartással a felek módosították az eredeti megállapodást.