Karoliny Mártonné, Poór József

Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv

Rendszerek és alkalmazások

6., átdolgozott kiadás


9.3.1. A „hang” típusai

  • Indirekt: indirekt kommunikáció esetén a vezetés az alkalmazottak által választott vagy a szakszervezet által delegált képviselővel folytatja az egyeztetést. Mivel a felsővezetés, illetve a HR-es is sokszor részt vesz a folyamatban, az mind tartalmában, mind a külsőségekben formális, és az előírásoknak, jogszabályoknak megfelelően zajlik. A vezetők számára ez a fajta kommunikáció komoly kihívást jelenthet, mivel a terveket meg kell vitatni a képviselőkkel, és az általuk felvetett javaslatokra is reagálni kell. Mindez bonyolulttá teszi a folyamatot, és jelentősen megnöveli a tárgyalás/egyeztetés időtartamát.
    Az egyeztetés tárgyát képező probléma jellege és az érintett vezetői kör alapján eltérő mértékű alkalmazotti részvételre lehet szükség. Az egészség- és balesetvédelem kérdésében a legtöbb országban a munkáltatót törvény kötelezi a munkavállalók bevonására a munkakörhöz kapcsolódó veszélyek azonosításának és elhárításának megvitatására abban az esetben is, ha pl. új technológiát készülnek bevezetni (lásd ezt a 4.6. alfejezetben is). Ugyanakkor ugyanez a munkáltató nem fogja ugyanilyen mértékben bevonni a munkavállalókat a marketing vagy az elosztás területét érintő kérdések megvitatásába, ha egyáltalán sor kerül bármilyen fokú megkérdezésükre. Csoportos létszámleépítés előtt azonban az Európai Unió tagországaiban (ahogy ezt az 5. fejezet is említi) irányelv írja elő a munkavállalók képviselőivel történő konzultációt (Boxall – Purcell, 2011).
  • Direkt: ez a kommunikációs forma a munkavállaló és közvetlen felettese között, illetve egy teamen belül jelenik meg. Az érintettek köre miatt ez a fajta kommunikáció meglehetősen informális. Minél tapasztaltabb, elkötelezettebb, képzettebb és önállóbb a munkavállaló, annál gyakoribb ennek előfordulása.
    Az 1980-as évektől kezdődően Európában a direkt munkahelyi kommunikáció terjedése tapasztalható. Az Egyesült Királyságban a munkahelyek 91%-ában a vezetés és a munkavállalók közötti kommunikáció személyes megbeszélés (értekezlet) keretében történik, valamint a munkahelyek 34%-a használja az intranetet erre a célra. A munkahelyek 72%-ában van jelen a team-munka, ami szintén a direkt kommunikációt segíti elő. A direkt kommunikáció elsősorban az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatók esetében jellemző, és ezeken a munkahelyeken magasabb a kommunikációval való elégedettség mértéke is (Boxall – Purcell, 2011). Nagyobb dolgozói létszám mellett megnő a beosztottak és a vezetők közötti hatalmi távolság, és a létszámból adódóan személytelenebb és formalizáltabb a munkahely jellege. Ez szinte automatikusan együtt jár az indirekt részvétel és kommunikáció megjelenésével.
    Magyarországon az alkalmazottakhoz szóló kommunikáció jellemző formáit a 2014–15-ös CRANET-kutatás eredményeiből ismerhetjük (lásd 9.4. táblázat). Ezek szerint a privát szférában Magyarországon is legnagyobb arányban a direkt kommunikáció a jellemző, mivel döntő többségben közvetlenül a felsővezetőktől vagy a közvetlen felettesek révén értesülnek az alkalmazottak a tudnivalókról. A kommunikáció terén az elektronikus formák térnyerését tapasztalhatjuk, illetve elég gyakori, hogy az alkalmazottak team-tájékoztatókon kapják meg a szükséges információt. A szakszervezeti megbízottak és az üzemi tanácsok szerepe jelentősen háttérbe szorult, és a munkásgyűlések is elvesztették korábbi információátadó szerepüket.
9.4. táblázat:  Kommunikációs csatornák megjelenése az alkalmazottakhoz szóló kommunikációban a magyar privát szférában működő vállalatoknál (%)
 

Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 907 8

A folyamatos változások mára azt eredményezték, hogy szervezetek emberi erőforrásai és menedzselésük a szervezeti versenyképesség kritikus elemeivé váltak. Egy-egy szervezet emberi erőforrás menedzselési gyakorlata azonban nagyon sokféle tényező hatására (szervezeten kívüli: gazdasági fejlettség, demográfiai helyzet, munkaerő piac, nemzeti kultúra, munkajogi helyzet, válság és kilábalás stb. és szervezeten belüli: stratégia, kultúra, struktúra, méret, tulajdonforma, munkavállalók kompetenciái stb.) kialakuló, eltérő stílusú és felfogású vezetői döntések eredménye. Az 1994 óta hatodik alkalommal megjelenő átdolgozott kézikönyvünkben arra törekedtünk, hogy választ adjunk a következő emberi erőforrás menedzselést érintő fontosabb kérdésekre: Milyen EEM fogalmakkal dolgozunk? Hogyan változnak az EEM fókuszai, közelítésmódjai a 21. században? Hogyan alakulnak az EEM legfontosabb befolyásoló tényezői és mozgatórugói? Kik menedzselik az emberi erőforrásokat? Kik hozzák meg az EEM döntéseit, kik alakítják az EEM rendszereit, kik végzik az EEM tevékenységeket? Mik az EEM, illetve ezen belül az egyes rendszerek, funkciók elvi/stratégiai döntési kérdései, kapcsolódási pontjai? Hogyan járul hozzá az EEM a szervezeti teljesítmény és az értékképzés alakulásához? Mik a különböző EEM rendszerek (funkciók) fő céljai, jellemzői, a módszerek, technikák választéka, alkalmazási folyamatai, feltételei és elvárható eredményei? Milyen innovatív megoldások honosodtak meg az elmúlt néhány évben és milyen változások várhatók a különböző EEM rendszerek alkalmazása terén? Mit mutatnak? Hogyan alakulnak az alkalmazásról szóló nemzetközi és hazai vizsgálati tapasztalatok? A 15 fejezetből álló kézikönyvet tapasztalt egyetemi oktatók és gyakorló szakemberek készítették. Egyaránt hasznos olvasmányként ajánljuk mind az emberi erőforrás menedzsment tanulmányokat folytató hallgatók, mind pedig a vezetők és szakemberek számára

Hivatkozás: https://mersz.hu/karoliny-poor-emberi-eroforras-menedzsment-kezikonyv-2017//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave