A Pp. általános elsőfokú bíróságként a törvényszékre modellezi a perjogi szabályokat. Ennek keretében bevezeti a törvényszék előtti kötelező jogi képviseletet mindkét félre kiterjedően. A kötelező jogi képviselet ellátására jogosítottak köréről a Pp. 75. §-a rendelkezik. Erre tekintettel a nem jogi képviselők eljárási jogosultsága csak a járásbíróság előtti eljárásra, illetőleg az innen fellebbezett másodfokú eljárásra, valamint a felülvizsgálati kérelemmel élő fél ellenfelére terjed ki. Azonban ebben a körben is a Pp. 65. §-a jelentősen egyszerűsíti, egyben szűkíti is az 1952-es Pp.-ben meghatalmazottkénti eljárásra jogosultak körét. Ennek indoka, hogy míg a Pp. 1953. évi hatálybalépésekor csak az ügyvéd, a hozzátartozó, a pertárs, az alkalmazott, illetve a szövetkezet tagja a munkáltató, illetve a szövetkezet pereiben, valamint a szakszervezet a saját tagjainak a pereiben volt feljogosítva a meghatalmazotti képviseletre, az idők folyamán – sokszor követhetetlen jogpolitikai indokolással – a jogalkotó ezt a kört fokozatosan bővítette. A rendszerváltást (1990) megelőzően így került a lehetséges meghatalmazottak közé a községi, városi (fővárosi kerületi), megyei (fővárosi) tanács tagja, valamint a végrehajtó bizottságnak és szakigazgatási szervének dolgozója a tanácsot érintő perekben; a szakszervezeti és a szövetkezeti jogsegélyszolgálat a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányelveiben meghatározott perekben. A rendszerváltás után pedig még ez a kör is bővült az ügyvédi iroda, valamint a közigazgatási szervek, egyéb költségvetési szervek vezetője vagy alkalmazottja személyével, a szerv tevékenységével kapcsolatos pereiben; és az önkormányzatiság kiépülésével az önkormányzatokat (azok szerveit) érintő perek esetén a helyi önkormányzat képviselő-testületének a tagja, a polgármester, a jegyző és a polgármesteri hivatal alkalmazottja; az önkormányzat hivatalának alkalmazottja; a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja személyével.