574  Az állami szuverenitás fontos eleme a joghatóság, amely az államnak az a képessége, hogy létrehozzon, megváltoztasson vagy megszüntessen jogviszonyokat. Az állami szuverenitás elvéből következik, hogy az állam a határain belül jogszabályok révén meghatározhatja saját jogrendszerét, államformáját, gazdasági és társadalmi rendszerét, és ebbe más államok nem avatkozhatnak be, illetve – ami ennek logikus következménye – az állam sem avatkozhat bele abba, hogy a határain kívül, más államok mit csinálnak a saját területükön. Amint azt 1970-ben Az államok baráti kapcsolatait szabályozó nemzetközi jogi elvekről szóló 2625. (XXV) ENSZ-közgyűlési nyilatkozat272 is kimondta, az államok nem avatkozhatnak egymás „belső joghatóságába” tartozó ügyekbe. A nyilatkozat ugyanazt a fordulatot használta, mint az ENSZ-Alapokmány 2. cikkének 7. bekezdése, amely szerint maga a világszervezet sem avatkozhat be olyan ügyekbe, amelyek „lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak”. Az államok ezek szerint szabadon határozzák meg például azt, hogy ki lehet a saját állampolgáruk,273 hogyan léphetnek külföldiek a területükre, vagy hol húzódjék a parti tengerük külső határa.274 Ugyanakkor az államok „belügyeinek” szentsége a nemzetközi politikai gyakorlat hatására, az emberi jogi egyezmények és a Helsinki záróokmány elfogadásával a múlt század hetvenes éveitől összeszűkült, és így az államok hosszabb ideje már saját polgáraikkal szemben sem tanúsíthatnak bármilyen bánásmódot.