724  Sokáig kérdéses volt, hogy joga van-e az államok nagykövetségeinek menedéket nyújtani olyan menekülteknek, akik a képviseletről később sértetlenül távozhatnának. 1948-ban például felkelést tört ki Peruban, melyet a hatóságok még aznap levertek. Az időközben államcsínnyel hatalomra jutó katonai junta Viktor Rául Haya de la Torrét és ellenzéki pártját vádolta a felkelés szervezésével, aki Kolumbia limai nagykövetségén kapott menedéket. A Kolumbia és Peru közötti Menedékjog-ügyben a Nemzetközi Bíróság 1950-ben leszögezte, hogy az ilyen esetek érintik a fogadó állam szuverenitását, és beavatkozást jelentenek a területi állam belügyeibe. Ezért erre csak a nemzetközi jog kifejezett megengedő szabályai alapján kerülhet sor, ilyeneket azonban a bíróság nem talált.416 Természetesen a küldő és a fogadó állam bármikor megállapodhat ilyen jog kölcsönös elismerésében, ám erre az adott esetben sem bilaterális szerződés, sem az 1928. évi Havannai egyezmény sem nyújtott lehetőséget. A Nemzetközi Bíróság az Haya de la Torre-ügyben egy évvel később ugyanakkor kimondta, hogy nem tud gyakorlati tanácsot adni a feleknek a konkrét ügy megoldását illetően, mert Kolumbia nem volt köteles a nagykövetségén tartózkodó politikust Perunak kiadni, aki így de facto mégis védelmet élvezett.417 Nagykövetségeken időlegesen menedék adható tehát olyan köztörvényes bűncselekménnyel vádolt személyeknek, akiknek az életét közvetlen veszély fenyegeti.