1399  A történelmi fejlődés során minden kultúrkörben limitálták a háború során megengedhető cselekményeket. A tiltott cselekmények elkövetőivel szemben azonban az államok diszkrecionális jogkörébe tartozott a büntetőjogi szankciók alkalmazása. A Nemzetközi Jogi Intézet által elfogadott 1880. évi Oxford kézikönyv, amely a szárazföldi hadviselés általánosan elfogadott szabályait rögzítette, a hadijogi normák megsértésének büntetőjogi szankcióit az egyes államok büntetőjogi szabályozásától tette függővé. Az 1907. évi IV. számú hágai egyezmény pedig meg sem említette a háborús bűncselekmények elkövetői felelősségre vonásának lehetőségét, mindössze államfelelősségi szabályozást tartalmazott. A Nürnbergi Törvényszék joggyakorlata azonban egyértelművé tette, hogy a humanitárius jogi szabályok súlyos megsértése háborús bűncselekmény, és elkövetőjének egyéni büntetőjogi felelőssége a nemzetközi jogon alapul. Ennek az ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a háborús bűncselekmények és a nemzetközi humanitárius jog szabályozási koncepciója különbözik egymástól. A humanitárius jog címzettje a fegyveres konfliktusban részt vevő valamelyik fél (állam vagy szervezett fegyveres csoport), a normaszegés jogkövetkezménye pedig a nemzetközi jog általános felelősségi szabályainak megfelelő. A háborús bűncselekmények jogának alanyai viszont az egyének, és velük szemben a jogsértés következményeként büntetőjogi szankció szabható ki.