142  Az önrendelkezési jog a gyarmati rendszer megszűnése óta egyre kisebb szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. A kurd, a katalán és más függetlenségi mozgalmak ugyan továbbra is az önrendelkezési jogra hivatkoznak, a nemzetközi közösség azonban egyre kevesebb empátiát mutat követeléseik iránt. Jellemző körülmény, hogy függetlenségi nyilatkozatában már a pristinai nemzetgyűlés sem hivatkozott az önrendelkezési jogra, és utóbb a Koszovót elismerő államok sem állították azt, hogy az ottani albánok önrendelkezési jogát ismerték volna el. Az utóbbiak egyszerűen jegyzékben értesítették Pristinát arról, hogy elismerik a Koszovói Köztársaságot. Jellemző körülmény az is, hogy amikor az ENSZ Közgyűlése Szerbia kezdeményezésére tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól, és azt tudakolta, hogy jogszerű volt-e a függetlenség kikiáltása, a hágai testület nem volt hajlandó a kérdés érdemben történő megválaszolására. Csupán annyit állapított meg, hogy egy ilyen tartalmú nyilatkozat elfogadása (tehát magának a nemzetgyűlésnek az aktusa) „nem volt ellentétes a nemzetközi joggal”.60 Ezzel a bíróság elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy végre pontosan tisztázza az önrendelkezési jog mai tartalmát. Igaz, nem nagyon volt más választása. Nem mondhatta volna azt, hogy az önrendelkezési jog – az előbb kifejtettek miatt – nem terjed ki a koszovói népre, és hogy Pristina jogellenesen alapította meg saját független államát. Nem mondhatta volna azt sem, hogy a nemzetközi közösség számos (akkor 69) állama egy jogellenesen létrejött államot ismert el, és ezzel beavatkozott a Szerb Köztársaság belügyeibe. Végül azt sem javasolhatta volna, hogy Koszovóban állítsák helyre a két évvel korábbi status quót.