1555  Az 1929-ben kitört gazdasági világválság idején az államok jelentős része számos, a nemzetközi kereskedelmet jelentős mértékben korlátozó, protekcionista intézkedést vezetett be. A protekcionizmus egyebek mellett import- és exportkvóták megállapításában, kereskedelmi engedélyezési rendszerekben és magas vámtarifákban öltött testet. A háború után meginduló tárgyalásokon a Bretton Woods-i egyezménnyel létrehozott nemzetközi pénzügyi intézmények mellett a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (International Trade Organization, ITO) megalapítása részben ezeknek a kereskedelmi akadályoknak a felszámolását célozta volna. A szervezet fő célja a nemzetközi kereskedelem átfogó szabályozása és a kereskedelmi korlátok lebontására irányuló konkrét kötelezettségvállalások előírása lett volna. Az ITO létrehozása végül is meghiúsult, de a vámtarifa-csökkentés tekintetében a tárgyalások viszonylag gyorsan sikerre vezettek, 1947-ben pedig 23 állam aláírta a – tervek szerint később az ITO égisze alatt működő – Általános vám- és kereskedelmi egyezményt (GATT). Ugyanebben az évben fogadták el A GATT ideiglenes alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvet, amellyel vállalták a GATT I. (legnagyobb kedvezmény és vámtarifa csökkentések) és III. (eljárási kérdések) részének végrehajtását, a II. részét (anyagi jogi rendelkezések) pedig csak annyiban, amennyiben az „nem ütközik nemzeti jogukkal”. A fennálló jogszabályokra vonatkozó kivétel (az úgynevezett grandfathering clause894) olyannyira kedvező volt a részesek számára, hogy a GATT-ot az 1947-es jegyzőkönyv alapján 1995-ös megszűnéséig csak ideiglenesen alkalmazták. Az egyezményhez az egykori szocialista országok közül elsőként Magyarország csatlakozott 1973-ban.