2130  A nyitott égbolt (open sky) ötletét először Eisenhower vetette föl brit, francia és szovjet kollégájának 1955-ben, Genfben. Az amerikai elnök szerint a bizalom erősítését szolgálná, ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönösen ellenőrizhetné a légtérből egymás katonai létesítményeit. Egy erről szóló megállapodás azonban csak a hidegháború befejeződése után születhetett meg. A Nyitott égbolt szerződést1235 1992-ben írták alá, tíz év múlva lépett hatályba, azóta 34 állam vált a részesévé, egy állam pedig aláírta a szerződést, de mindmáig nem ratifikálta. A szerződés területi hatálya az európai részes államokon kívül az Egyesült Államok és Kanada teljes területére, valamint Oroszország keleti területeire is kiterjed („Vancouvertől Vlagyivosztokig”). A felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy lehetővé teszik egymás katonai objektumainak megfigyelését a légtérből. A részes államoknak kvótáik vannak, amelyek meghatározzák, hogy hány légi ellenőrzést hajthatnak végre más részes államok területén. Meghatározott az is, hogy egy részes államnak hány repülést kell engedélyeznie saját légterében. A megfigyeléseknél csak kereskedelmi alapon is hozzáférhető szenzorokat szabad alkalmazni, ami elvben kizárná, hogy a fejlettebb eszközökkel rendelkező államok visszaéljenek technikai fölényükkel. Az első, kísérleti repülést még a szerződés aláírása előtt kanadai gépek hajtották végre Magyarország felett.