293  Az általános, univerzális szokásjogi szabályokkal szemben a helyi vagy regionális szokásjog az államok egy kisebb, meghatározott csoportjára, adott esetben csak két államra vonatkozik. Ez volt a helyzet például az Indiai területen történő áthaladás jogával kapcsolatos ügyben. Ebben Portugália annak megállapítását kérte a Nemzetközi Bíróságtól, hogy az India főhatalma alatt álló Daman kikötőjéből az India területén lévő portugál enklávékhoz és azok között az indiai területen való áthaladás joga Portugáliát megilleti. A bíróság kimondta, hogy „ezt a gyakorlatot a felek jogként fogadták el, és a gyakorlat jogot és annak megfelelő kötelezettséget teremtett.”154 A nemzetközi jogban lehetséges az általános és egy attól eltérő helyi szokásjog egymás mellett élése is, azzal, hogy a helyi szokásjog fennállásának bizonyítása szigorúbb mércéhez kötött. A Nemzetközi Bíróság szerint ilyen esetben „annak a félnek, amely ilyen szokásra hivatkozik, be kell bizonyítania, hogy ezt a szokást oly módon hozták létre, hogy az a másik félre nézve kötelező”.155 Azaz kétséget kizáróan be kell mutatni, hogy a másik féllel szemben érvényesíteni kívánt helyi szokásjogi szabályt a kérdéses fél kötelezettségként elfogadta. Míg az általános szokásjogi szabály elfogadásához szükséges konszenzus esetében elég, ha egy állam – tudatában lévén a többi állam által folytatott gyakorlatnak – az ellen nem tiltakozik, vagy hallgatólagosan hozzájárul a szokáshoz, a helyi szokásjog esetében az érintett állam részéről a kötelezettség kifejezett elfogadására van szükség.