294  A statútum 38. cikkének (1) bekezdése a szerződéseket és a szokásjogot követően „a művelt nemzetek által elismert általános jogelveket” említi jogforrásként.156 Az általános jogelveket még az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának megalkotói 1920-ban azért vették fel a jogforrások közé, hogy az eljárása során a felhívható szabály hiánya (non liquet) áthidalható legyen. Más szóval az volt a cél, hogy a bíróság a fennálló szokásjogi vagy szerződésből fakadó szabály hiánya esetében is el tudja dönteni a jogvitát. Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Chorzówi gyár ügyében kimondta: „a nemzetközi jog egyik elve, hogy a jogsértés jóvátétele állhat a nemzetközi joggal ellentétes cselekmény következtében sérelmet szenvedett állam polgárainak okozott kár megfelelő megtérítésében”.157 További példa lehet a pacta sunt servanda, a jóhiszeműség158 vagy a méltányosság elve.159 A belső jogból átvett jogelvek az esetek nagy részében eljárásjogi és bizonyítási kérdésekkel voltak kapcsolatosak. A Korfu-szoros ügyben például a közvetett bizonyíték felhasználásával kapcsolatban mondta ki a bíróság, hogy ezek felhívását minden jogrendszer elfogadja.160 Hasonlóképpen ismerték el a legtöbb jogrendszerben megtalálható olyan elveket, mint a res judicata,161 az estoppel,162 a lex specialis derogat legi generali és a lex posterior derogat legi priori.163 Kivételes példája a belső jogból átvett jogintézmény alapján eldöntött jogvitának a Barcelona Traction-ügy, amelyben a Nemzetközi Bíróság a korlátolt felelősségű társaság nemzeti jogokban található fogalmát vette figyelembe, és ki is mondta, hogy a nemzetközi jogban ilyen jogintézmény nem létezik, így az ügy csak a belső jogra hivatkozva dönthető el.164 Egy-egy nem eljárási jellegű általános jogelv kiemelkedő hatást gyakorolt a nemzetközi jog egyes területein [pl. az elővigyázatosság elve a nemzetközi környezetvédelmi jogban (1033), az igazságos és méltányos bánásmód elve a nemzetközi beruházásvédelem terén (1636), a megkülönböztetés tilalma az emberi jogok védelmének körében (1147)].