311  A 38. cikk a bírói döntésekkel egy sorban utal a „különböző nemzetek legkiválóbb tudósainak” tanításaira, mint a jog megállapításának másik segédeszközére. Ez az utalás visszaviszi a jogalkalmazót a nemzetközi jog történetének korai szakaszába, amikor a tudományos művek neves szerzői (Gentili, Grotius, Pufendorf, Bynkershoek vagy Vattel) óriási hatást gyakoroltak a nemzetközi jog szabályainak kialakulására. Később, a pozitivizmus korszakában azonban a szerződési és a szokásjogi normák kerültek előtérbe. A nemzetközi kapcsolatok mai, folyamatosan globalizálódó rendszere természetesen már nem teszi lehetővé, hogy a nemzetközi jog valamennyi szabályát egyetlen összefoglaló munkába lehessen sűríteni. A szakirodalom így a szabályok összerendezésének divatját messze elhagyva, a normák értelmezésére és tartalmuk pontos körülírására összpontosít. A Nemzetközi Bíróság ítéleteiben a közismert nemzetközi jogi tankönyveket nem idézi és a jogtudósok véleményeit is csak ritkán. A nemzetközi választottbíróságok azonban annál gyakrabban hagyatkoznak a szakirodalom megállapításaira. A világ vezető nemzetközi jogászait tömörítő Nemzetközi Jogi Bizottság jelentései, bár nem kötelezőek, azon túl, hogy beszámolnak az adott nemzetköz jogi terület kodifikációnak előrehaladtáról az állami gyakorlat mellett a kortárs szakirodalomra is hivatkoznak, így közvetetten, de elősegítik a nemzetközi jog egyes szabályai pontos tartalmának meghatározását.