Amint arról már az előző fejezetben volt szó, a huszonegyedik század kihívásainak és társadalmi struktúráinak megfelelő vállalati politika az érintetti demokrácia irányába mozdítja el a vállalat működését. Álláspontunk szerint a vállalati működés hatásait, ezen hatások káros gazdasági, ökológiai, kulturális következményeit a deliberatív demokratikus vállalati közpolitikai tér vállalati (állam)polgárok számára intézményesített és szabad, egyenrangú, fékek és ellensúlyok rendszerével körülbástyázott folyamatai lehetnek képesek csökkenteni, szabályok és korlátok közé szorítani. Mindehhez olyan politikai működési szerkezetre van szükség, amely biztosítja, hogy a diskurzív demokrácia érvényesüléséhez szükséges hatalmi tér egyenrangúságon alapuljon, abban a vállalat nem mint önálló szuverenitással és a deliberatív téren kívüli legitimációs hivatkozással vegyen részt, az érintettek alapjogi értelemben vett egyenlősége biztosított legyen. Az érintetti demokrácia intézményei hasonlatosak a demokrácia általános intézményeihez, melyek biztosítják a hatalmi ágak elválasztását a vállalaton belül, az alapjogok érvényesülését, valamint a képviselők demokratikus megválasztását és az egy érintett egy szavazat elvét. Számos olyan lépés született a vállalatirányítás területén az elmúlt években, melyek növelik a döntéshozatal érintetti átláthatóságát, a döntéshozók függetlenségét és számonkérhetőségét, a döntéshozatali folyamat érintetti elkötelezettségét. Az elmúlt évek rendelkezései – különösen a női igazgatósági tagokra vonatkozó előírások – jelentősen növelik az irányító testületek diverzitását. Mindez ugyanakkor nem elegendő. A vállalati működés új modelljére van szükség, mely nagyobb teret enged a különböző érintettek részvételének a vállalat döntéshozatali folyamataiban, vagyis olyan irányítási struktúrák és intézmények létrehozására kell törekedni, melyek képesek leképezni és képviselethez juttatni a különböző belső és külső, aktív és passzív érintetti csoportokat. Szükség van arra is, hogy a vállalati irányító testületek kiválasztási folyamatai demokratizálódjanak, a különböző érintettek részt vehessenek a kiválasztás folyamatában, adott esetben szavazatukkal támogassák az irányító testületek tagjainak kiválasztását. A megbízó–ügynök viszonnyal szemben erősíteni szükséges a vállalati döntéshozók gondnoki szerepét, ehhez olyan szabályokat kell alkotni, melyek az együttműködésre, egyenrangúságra és kölcsönösségre alapuló irányítást támogatják. Az érintetti demokrácia vállalati intézményeinek kidolgozásában jelentős szerep hárul az államokra és a szupranemzeti szervezetekre és intézményekre. Mások mellett Piketty kutatásainak következtében – mely a tőke- és a munkajövedelmek növekedésének strukturális okokból bekövetkező aránytalanságaira mutat rá –, valamint az ebből fakadó egyenlőtlenség társadalom- és életminőség-romboló hatásainak mérsékelése érdekében számos módon kell a piac működését szabályozni (Piketty, 2014; Stiglitz, 2012). A Piketty által javasolt globális adó csak az egyik lehetőség. Fontos a vezetői fizetések maximálása, az átláthatóság, transzparencia radikális növelése. A vállalat jelenlegi konceptualizálása nem felel meg a különböző tőkék (pénzügyi, humán, környezeti) huszonegyedik századi szerepét elemző felismeréseknek, az e tőkékkel gazdálkodó szervezetek működésének radikális újragondolására van szükség. Scherer és Palazzo megfogalmazásában a hagyományos vállalat koncepciója „stabil és demokratikus, nyugatias kapitalista országok kontextusában végzett gazdasági tevékenységekre vonatkozik, ahol a kormányok elvileg hajlandóak és képesek foglalkozni az externáliákkal, erős jogi keretek között képesek megszelídíteni és korlátok közé szorítani a homo oeconomicust. […] A tulajdonjogok elsőbbsége, az önszabályozó piacokba vetett hit és az a meggyőződés, hogy az egyéni érdekek érvényesülésének elősegítése a köz érdekét is szolgálja, posztnemzeti kontextusban újragondolásra szorul. A vállalatok elméletén tovább kell dolgozni annak érdekében, hogy a vállalatirányítói döntéshozatali folyamatokat szélsőségesen bonyolult helyzetekben megfelelően támogassa.” (Scherer–Palazzo, 2011)