Braun Róbert

Vállalati társadalmi felelősségvállalás

A vállalatok politikája

Felelős ellátásilánc-menedzsment

Amint arról a bevezetőben már volt szó, a vállalati társadalmi felelősségvállalás kialakulásának egyik forrása a hetvenes-nyolcvanas évek vállalati botrányai, illetve a vállalatok által okozott tragédiák és környezeti károk voltak. A kilencvenes évek végén egyre többen kezdtek azzal foglalkozni, hogy a vállalati működés kockázatainak kezelése során az ellátási lánc felelős működése kiemelkedően fontos. Ahogyan az ellátási lánc menedzsmentjének irodalmában a felelős ellátási láncok bemutatása és elemzése során is elsősorban a felmerülő kockázatok tartalma és azok következményei a vállalat irányítására, kevésbé a kockázatok és a vállalati működés elméleti összefüggései jelentették a kiindulópontot. Így a felelős ellátási lánc (SSCM – Sustainable Supply Chain Management) menedzsmentjének irodalma elsősorban azokra a területekre összpontosított, ahol a felelősségvállalás és az ellátási lánc menedzsmentjének kérdései összekapcsolhatóak voltak. Az SSCM meghatározása szerint „a nyersanyagok, az információ és a tőke áramlásának olyan szemléletű irányítása, valamint a vállalatok közötti olyan együttműködés, mely a fenntartható fejlődés mindhárom dimenzióját, a vásárlók és egyéb érintettek által elvárt gazdasági, környezeti és társadalmi dimenziókat is figyelembe veszi. A fenntartható ellátási láncokban a résztvevők környezeti és társadalmi kritériumoknak is meg kell feleljenek annak érdekében, hogy a résztvevők az ellátási láncon belül maradjanak, ugyanakkor a vásárlói igények és egyéb gazdasági kritériumok teljesítése révén a versenyképességet is meg kell őrizzék.” (Seuring–Müller, 2008) Így tehát a felelős ellátási lánc menedzsmentje a hármas eredménykritérium (TBL) alkalmazásából indul ki, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy az ellátási lánc menedzsmentjének alapvető célja a versenyképesség megőrzése és a különböző ellátási láncok közötti verseny kihívásainak való megfelelés. A vállalati botrányok teremtette kockázatok kezelése nyomán a felelős ellátási lánc menedzsmentje, az ezzel foglalkozó tudományos és jó gyakorlatokat bemutató írások elsősorban a munkakörülmények alakulására, a beszállítóknál történő emberi jog megsértéseire, gyerekmunka alkalmazására, az alacsony bérekre, valamint általános környezetvédelmi kérdésekre fókuszáltak. Amint azt az egyik legidézettebb tanulmányt közlő szerzőpáros írja, „egyelőre nagyon kevés elméletkidolgozásra alkalmas kutatás történt az ellátási lánc menedzsmentjének tágan értelmezett területén” (Carter–Rogers, 2008), így a fenntartható ellátási lánc menedzsmentjének kutatása is elméleti hiátusokban szenved. Ugyanakkor a fenti elméletek mindegyike kínál kiindulópontot arra, hogy az ismertetett meghatározás alapján a fenntartható ellátásilánc-menedzsment alapjául szolgáljon. Először számba vesszük, hogy az ellátási lánc menedzsmentjének fentebb tárgyalt elméletei hogyan alkalmazhatóak a fenntartható ellátásilánc-menedzsmentre, majd az egyes területeket áttekintve elemezzük, hogy mindez hogyan érvényesül a gyakorlatban.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 762 3

Marketing Gazdaság

Felnőtt döntéshozóknak ajánlom ezt a könyvet. A friss és egyre inkább teret nyerő jelenségek rendszerbe rendezése igazi szakmai kihívás. A gondolkodásra késztető könyvek jók. Az is, ha a gondolatokért az olvasónak is meg kell küzdenie. A gazdaságilag is indokolható, jó ügyekért tett tevékenységek új dimenzióba helyezik a cégek-emberek-társadalom kapcsolatot. A társadalmilag fontos ügyekért való tevékenykedést inspirálhatják a könyvben felvetett paradigmaváltás megvalósult kifejeződésének példái. Ma már nem a társadalom óhaja, hanem a piacképesség feltétele, hogy a vállalatok tettekkel fejezzék ki a társadalom iránti felelősségüket. Ehhez mindenkinek tanulni kell.

Törőcsik Mária, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem

Azt, hogy a vállalatok különbözőképpen vonják be az „érintetteket" működésükbe, eddig is tudtuk. Azt, hogy a bankok is egyfajta vállalatok - ezt is tudtuk. Azt, hogy az érintettek bevonása hol sikeres, hol kevésbé sikeres, de a vállalati működés lényegileg csak akkor eredményes, ha az érintettek bevonása megtörténik - ezt is sejtettük. Akkor minek végigolvasni egy több száz oldalas könyvet? Nos, például azért, hogy túllépjünk azon a közhelyen, hogy az „érintettek" a fogyasztók, a partnerek, a munkavállalók és a tulajdonosok. Hogy megértsük, hogy az érintettek „nem pusztán személyek, hanem emberek, érintettek csoportjai, szervezetek, más vállalatok, vállalatok és szervezetek csoportjai, néha teljes országok". Ebből következik, hogy a felelős vállalati működés nem más, mint számos lépés az érintetti demokrácia elérése érdekében. Azért is el kell olvasnunk a könyvet, hogy a felelős vállalati működésről gondolkodva ne rekedjünk meg az általános közhelyeknél. Gyakorló vállalatvezetőknek, igazgatósági tagoknak egyaránt jól kezelhető kézikönyv, amiben akár egy-egy igazgatósági döntés előtt is találunk a döntést segítő útravalót. Valójában arról az örök emberi dilemmáról szól a könyv, hogy miért érdemesebb „Jónak", mint „Rossznak" lenni. Persze mindez csak olyan társadalmi-piaci közegben működik, ahol a törvények hozói is úgy gondolják, hogy a játékszabályok az egyenlő játéktér érdekében alakulnak, és arra valók, hogy mindenki betartsa őket.

Király Júlia, igazgatósági tag, KBC Bank Group, Brüsszel

Hivatkozás: https://mersz.hu/braun-vallalati-tarsadalmi-felelossegvallalas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero