Csaba László

Európai közgazdaságtan

Az európaizálódás szerepéről

A közgazdaság-tudományban is használatossá vált a nemzetközi és az európai tanulmányokban kialakított európaizálódás fogalma, amihez a kormányzás/governance, ami nem pusztán a központi adminisztráció szerepére utal, adja az alapot. Ennek megfelelően az európaizálódás több mint az Európai Unió szervezetéhez történő csatlakozás, az EU integrációban való részvétel, illetve az EU közösségi vívmányainak átvétele. Mindebben – különösen a harmadik metszetben – a felülről lefelé való haladás, a vertikális függőség, az egyoldalú átvétel (és annak ellenőrzése) áll a középpontban. Ez igaz és fontos, mégis részleges leírása a valóságnak. Utóbbiban mind az unióhoz már csatlakozott, mind pedig az oda még nem tartozó államok és társadalmak szélesebb körében figyelhetünk meg egy inkább horizontális jellegű, önálló jogkövetésre irányuló, nem pusztán a kormányzatban lezajlódó folyamatot. Ennek része az, hogy büszkék vagyunk európaiságunkra, törekszünk a helyinél jobb, európai stílusú megoldásokra, vagy hogy az önkormányzatok, a vállalatok, az oktatási intézmények vagy a sportolók szintjén közös rendezvények jönnek létre. Mindezek részeként tudatos és spontán folyamatokban, részint az átvétellel és részint a ráhatással alakul az európai egységesülés.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 789 0

Gazdaság

Az „europaizálódás" legfőbb előnye elsősorban nem anyagi természetű, inkább a ráhatásban jelentkezik. A szélsőséges megoldások helyett a közmegegyezés felé visz, a döntéseket jó irányba tereli.

A tudomány feladata a megismerés, nem a világ közvetlen, forradalmi átformálása. A direktben politizáló közgazdaságtan nem tűnt el, csak átalakult, ruhát cserélt. Hol a tömeges magánosítás, hol a fenntarthatatlan állampénzügyeket eredményező kiegyensúlyozatlan növekedés, hol az ódivatú osztozkodás, hol meg az unortodoxia formájában.

A természettudományokban a matematikai módszerek értelemszerű és hasznos alkalmazása mellett a tapasztalat, a kísérlet és a műtéti eredmény visszacsatolásra kerül, és módosíthatja, sőt módosítja is az elméletet. Ez utóbbi a főáramú közgazdaságtanban a paradigma szintjén van kizárva.

A közgazdasági elemzés tudományosságának egyetlen vagy fő kritériumává nem válhat az, hogy az formális, matematikai nyelven legyen előadva.

Ezek a megállapítások, amelyeket - közel szó szerint - Csaba László új könyvéből vettem, a szerzőnek főként a nemzetközi és hazai közgazdasági irodalom kivételesen széles körű ismeretén, annak gondos értékelésén, továbbá fáradságot nem ismerő kutatómunkáján alapulnak. Csak kis töredékét képezik a könyvben olvasható több tucatra rúgó, és hasonlóan lényegbevágó megállapításoknak. A szerző eddig publikált, nem is kisszámú könyvei közül ez a legjobb, a legbátrabb hangvételű, és talán a leginkább aktuális és tanulságos.

Erdős Tibor

az MTA rendes tagja, a magyar Közgazdasági Társaság volt elnöke

A szerző legújabb kötetében is számos, nem közhelyes gondolatot fogalmaz meg - kritikus szemmel a gazdag szakmai irodalomra támaszkodva. Ezek az európai gazdaságpolitika megértéséhez lényeges és hasznos új szempontokkal járulnak hozzá. A kötet, különösen a posztkommunista országok gazdaságfejlődéséről átfogó és kiegyensúlyozott elemzést kinál az olvasónak.

Kopits György, Wooodrow Wilson Center(Washington), az MTA külső tagja

A mintegy 250 oldal terjedelmű kötet célja, hogy a világ közgazdaságtanában folyó viták bemutatásával, elemzésével és a tanulságoknak az európai uniós országokra történő alkalmazásával elősegítse a jelenleginél jobb kézikönyvek és tananyagok kialakítását, illetve hogy maga is ebben a minőségben szolgáljon MA és PhD szinten.

A kötet bevezetőből és négy fő részből áll. Az első fő rész a világ főáramában megindult önvizsgálatot és a módszertani pluralizmus újjáéledését mutatja be, s ebből konkrét javaslatokat fogalmaz meg a tananyagfejlesztésre. Mindenekelőtt a nemzetgazdasági folyamatok globális beágyazását és a pénzügyek beépítését sürgeti.

A második rész alkalmazza ezt a közelítést, méghozzá a kontinentális európai szociális piacgazdaságra. Egybeveti ennek elméletét a német gyakorlattal és a jóléti állami törekvésekkel, és bemutatja, hogy e kérdés tanulmányozása miként járulhat hozzá az intézményi közelítés megújításához.

A harmadik fő rész a rendszerváltozás negyedszázados tapasztalatait és tanulságait vizsgálja. Arra keresi a választ, hogy milyen alapon és mi minősíthető sikernek, illetve kudarcnak, továbbá hogy az elméleti fölismerések gyakorlati hasznosulásának milyen előfeltételei vannak a szakmában és a társadalomban.

Végül a negyedik rész azt vizsgálja, hogy a rendszerváltoztatás elmélete és gyakorlata milyen hozadékkal jár a világ közgazdaság-tudománya számára. Megállapítja, hogy e sajátos kísérleti laboratórium alkalmat adott a valóságnak a gazdaságelméletbe történő visszacsatolására és számos egyoldalú divat és tévhit meghaladására. A rendszerváltozás tanulságai és a világ más részében kialakult újító megközelítések üdítő módon összeérnek, ami akár tudományos bizonyítási eljárásnak is tekinthető.

A kötet törekszik a túlságosan technikai eszmefuttatások korlátozásra, a nemzetközi folyamatok dokumentálására és a következtetéseknek mind a társtudományokban, mind az oktatásban való hasznosítását lehetővé tevő kifejtésre.

„A közgazdaságtudomány forradalmi változások előtt áll; a nemzetgazdaságok soha nem függtek ennyire az európai és a világgazdasági folyamatoktól. Csaba László kitűnő könyve a rendszerváltozás tükrében vizsgálja mindezt. Hallgatóknak és kutatóknak melegen javasolom a kötet tanulmányozását."

Prof. Dr. Móczár József

Budapesti Corvinus Egyetem, Matematikai Közgazdaságtan Tanszék

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-europai-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero