Kína jövőjével kapcsolatban több síkon érdemes gondolkozni: egyrészt át kell gondolni a globális válságból való kilábalás eredményét rövid távon, másrészt a világgazdaságban zajló folyamatokkal együtt közép- és hosszú távon is végig kell gondolni a lehetséges forgatókönyveket. A rövid távú folyamatok talán legfontosabb pontja, hogy mi lesz a kínai növekedéssel, ami részben a további hazai fejlődés, részben pedig a globális fejlődés egyik kulcstényezője. A 2009 tavaszán napvilágra került adatok alapján elmondható, hogy a 2008 végén elindított fiskális élénkítés hatása érződik, a termelési és a magánbefektetési adatok az iparban és az építőiparban újból növekedést jeleztek. Mindezek hatására a külföldi elemző intézetek sorra módosították a kínai gazdaságra 2009–2010-re adott növekedési előrejelzéseiket 5–6%-ról 7–8%-ra. 2010-re vonatkozóan ugyanakkor megoszlanak a vélemények: akik V alakú válságot várnak Kínában, azok 2010-re azt prognosztizálják, hogy Kína visszatérhet a korábbi 10% körüli növekedési pályához. Akik viszont W alakú válságot várnak, azaz azt gondolják, hogy újabb mélyrepülés várható, amihez újabb élénkítési csomagot kell majd bevezetni, azok szerint a 2010-es év gyengébb is lehet, mint a 2009-es, és legjobb esetben is csak 2010 legvégére várható a visszatérés a korábbi növekedési pályához. Amint azt korábban jeleztük, Kínában alapvetően két szorító tényező van: az egyik a külső kereslet, ami egy elhúzódó válság esetén sem 2009-ben, sem 2010 nagy részében nem fogja segíteni a kínai fellendülést. A másik tényező a belső kereslet, a hazai fogyasztás és beruházás, amiről nehéz megmondani, hogy képes lesz-e átvenni a kieső export húzóerejét (Morgan Stanley 2009 [http://www.marketwatch.com/story/analysts-hike-forecasts-chinas-growth]; Goldman Sachs 2009; Asian Development Bank 2009).