A konjunktúraciklus osztrák elméletét empirikus szempontból számos lenyűgöző tanulmány támasztotta alá. Történt mindez azon nehézségek ellenére, hogy egy olyan elméletet teszteljenek, mely megvizsgálta a hitelexpanzió termelési struktúrára gyakorolt hatását és az ilyen expanziónak a különböző termelési szakaszokban előállított termékek relatív áraira való kihatását. Nehéz empirikus úton elemezni ezeket a gazdasági folyamatokat, különösen akkor, amikor az országos könyvelési statisztikák használatának folytatására tesznek kísérletet – ezek ugyanis, mint tudjuk, nem foglalják magukban a termelési folyamat köztes szakaszaiban megtermelt bruttó érték nagy részét. Ezen kiemelkedő empirikus tanulmányok egyikét Charles E. Wainhouse végezte el.426 Wainhouse kilenc, az osztrák elméletből levezetett állítást sorol fel, melyek mindegyikét empirikus módszerrel egyenként megvizsgálja.427 E vizsgálatok számos igen fontos következtetéssel szolgálnak. Wainhouse elsőként azt az állítást vizsgálja meg empirikus módon, mely szerint az önkéntes megtakarítások kínálatában bekövetkező változások függetlenek a bankhitel változásaitól. Ehhez 1959 januárja és 1981 júniusa között született statisztikai sorozatokat használ, és azt tapasztalja, hogy az empirikus bizonyíték egy kivételével minden esetben megerősíti ezen első propozíciót. Wainhouse második állítása nem más, mint hogy a hitelkínálat módosításai a kamatláb emelkedését idézik elő, és hogy e két tényező fordított kapcsolatban áll egymással. E második állítás alátámasztására bőséges empirikus bizonyíték is rendelkezésre áll. Wainhouse harmadik propozíciója azt mondja ki, hogy a kölcsönnyújtás rátájának változásai a köztes árucikkek kibocsátásának növekedését vonják maguk után – e nézetet Wainhouse szerint az általa elemzett bizonyíték is igazolja. A Wainhouse által empirikus módon vizsgált utolsó három propozíció a következő: a köztes cikkek árának a fogyasztási cikkekhez viszonyított aránya a hitelexpanzió kezdetét követően megnövekszik; az expanziós folyamat során a végfogyasztáshoz legközelebbi termékek ára a köztes árucikkek árához viszonyítva hajlamos a csökkenésre; végül az expanzió utolsó szakaszában a fogyasztási cikkek ára a köztes cikkek áránál gyorsabban növekszik, visszafordítva ezzel az indulási tendenciát. Wainhouse továbbá úgy véli, hogy ez utóbbi három propozíció többnyire összhangban van az empirikus úton szerzett adatokkal, így levonja a következtetést, hogy az adatok alátámasztják a közgazdaságtan osztrák iskolájának elméleti propozícióit. Wainhouse három állítást kihagy a vizsgálatból – ezzel az ekonométerek számára szabadon hagy egy területet egy lehetséges jövőbeni tanulmányhoz.428