A szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés jogi alapeleme a letétbe helyezett pénz megőrzése, illetve megóvása. A szabálytalan letétet létesítő felek számára ez a szerződés legfontosabb célja, illetve rendeltetése, és ez nagyban különbözik a kölcsönszerződés alapvető rendeltetésétől, ami a kölcsön tárgyát képező dologra vonatkozó hozzáférhetőség kölcsönvevőre történő átruházása – aminek következtében a kölcsönvevő azt meghatározott ideig használhatja. Két további lényeges jogi eltérés a két szerződéstípus alapvető rendeltetésbeli különbözőségéből ered. Először is, a szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés nem tartalmaz lejárati időt, ami a kölcsönszerződés alapvető eleme. Valójában, miközben egy pénzkölcsönszerződés elképzelhetetlen egy meghatározott időtartam nélkül – ami alatt nemcsak a tulajdonjog száll át, hanem a kölcsönadó a dologhoz való hozzáférés lehetőségét is elveszíti –, aminek a végén az eredetileg kölcsönkapott pénz tantundemét, valamint a kamatokat vissza kell téríteni, a szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés nem tartalmaz lejárati időt, hanem a letét folyamatosan a letevő rendelkezésére áll, aki tantundemét bármikor visszaveheti. A második lényegi jogi különbség a felek kötelezettségeire vonatkozik: a szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés esetén a jogi kötelezettség a szerződés jellegéből adódóan – mint tudjuk – a folyamatosan a letevő rendelkezésére álló tantundem lelkiismeretes megőrzéséből, illetve megóvásából áll – mint az a jó családapától elvárható volna. A kölcsönszerződésben ez a kötelezettség nem létezik, és a kölcsönvevő teljes szabadsággal használhatja a kölcsönkapott összeget. Valójában, amikor a két szerződés vonatkozásában a tulajdonjog jogi értelemben vett átruházásáról beszélünk, két lényegesen eltérő fogalomra utalunk. Míg a „tulajdonjog átruházása” a szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés esetén – ami a letétbe helyezett dolgok helyettesíthető mivolta által támasztott követelménynek is tekinthető – nem foglalja magában a tantundemmel való rendelkezés lehetőségének egyidejű átruházását, addig a kölcsönszerződés a tulajdonjog és a tantundemmel való rendelkezés lehetőségének a kölcsönadóról a kölcsönvevőre történő teljes átruházásával jár együtt.22 Az ebben a részben ismertetett eltérések összefoglalóját az I-1. táblázat tartalmazza.