A hagyományos általános jogelvek – amelyekkel a szabálytalan (rendhagyó) letétre vonatkozó szerződés kapcsán az előző részben foglalkoztunk – nem a semmiből bukkantak fel és nem is a priori tudás eredményei. A jog fogalma – miszerint az olyan szabályok és szokások rendszere, amelyhez viselkedésüket az emberek állandóan és szokásosan igazítják – egy ismétlődésen nyugvó evolúciós folyamat során alakult ki és tisztult le. Carl Menger munkásságának talán egyik legfontosabb eredménye egy, a társadalmi szokásokra vonatkozó átfogó gazdasági elmélet kidolgozása volt. Elmélete szerint a társadalmi szokások egy olyan evolúciós folyamat során alakulnak ki, amiben számtalan ember kölcsönösen hat egymásra, mindegyik magával hozva a maga kis egyéni ismeretekből, gyakorlati tapasztalatokból, vágyakból, aggodalmakból, célokból, kételyekből, érzésekből álló személyes örökségét. E spontán evolúciós folyamat révén viselkedési minták, illetve szokások sorozata alakul ki – úgy a gazdaság és a nyelv – mint a jog területén, és ezek a magatartások teszik lehetővé a társadalmi együttélést. Menger rájött, hogy a szokások egy, az emberi cselekedetek sokaságából felépülő társadalmi folyamat eredményeként jelennek meg, aminek élén mindig olyan egyének viszonylag kis csoportja áll, akik saját történelmi és földrajzi környezetükben elsőként fedezik fel, hogy bizonyos viselkedésminták segítik őket céljaik hatékonyabb elérésében. Ez a felfedezés egy több generációt felölelő, decentralizált próba és tévedés módszerén alapuló folyamatot indít el, amelyben a leghatékonyabb viselkedésminták úgy válnak fokozatosan egyre elterjedtebbé, ahogyan sikeresen ellenállnak a rossz társadalmi beidegződéseknek. Ennélfogva, az utánzáson alapuló tanulás tudatalatti szociális folyamatáról beszélhetünk, ami megmagyarázza, hogy ezen legsikeresebb és legkreatívabb egyének úttörő viselkedése hogyan válik be, és végül hogyan terjed ki a társadalom többi részére. Úgyszintén ennek az evolúciós folyamatnak tulajdonítható, hogy többnyire a sikeres elveket és szokásokat elsőként elsajátító társadalmak képesek terjeszkedni és más szociális csoportokon felülkerekedni. Bár Menger elméletét a pénz eredetével és fejlődésével kapcsolatban dolgozta ki, utal arra, hogy ugyanezen alapvető elméleti váz könnyen alkalmazható úgy a nyelv, mint jelenlegi témánk, a jogintézmények eredetének és fejlődésének tanulmányozására. Ebből ered az a látszólagos ellentétet mutató tény, miszerint az ember társadalmi együttélése szempontjából legfontosabb és nélkülözhetetlen erkölcsi, jogi, gazdasági és nyelvi szokásokat nem maga az ember hozta létre, mivel nincs birtokában annak a szellemi erőnek, ami ahhoz szükséges, hogy ezen intézmények által generált rendszertelen információk nagy tömegét feldolgozza. Ellenkezőleg, ezek a szokások elkerülhetetlenül és spontán módon az emberi kölcsönhatás szociális folyamataiból származnak, amiknek – Menger szerint – a közgazdasági kutatások fő tárgyát kellene képezniük.23