Vezetők és vezetettek évezredek óta léteznek, mint ahogyan vezetési problémák is. Napjainkban is születnek olyan munkák, s válnak belőlük nemzetközi bestsellerek, amelyekben különböző történelmi nagyságok vezetési titkait igyekszenek megfejteni. A vezetés kifejezésről és annak tartalmáról Magyarországon is hosszú idők óta vitáznak. Különösen a vezetés és irányítás fogalompárosa körül zajlottak még a közelmúltban is heves viták: melyik az átfogóbb, melyik fejezi ki inkább az emberekkel való foglalkozást vagy a nagy rendszerek (például vállalatok) kézben tartását. Majd a nyolcvanas évek közepétől polgárjogot nyerhetett a menedzsment kifejezés. S amikor úgy érezhetnénk, hogy ezzel végre egy megfelelő fogalmat találtunk, s felhagyhatunk a különböző értelmezési vitákkal, akkor azt tapasztaljuk a nemzetközi szakirodalomban és gyakorlatban, hogy egyre inkább különbséget tesznek a menedzsment és az ún. leadership (személyes vezetés, közvetlen vezetés) között – kifejezve, hogy voltaképpen az igazi vezetést a leadershiphez tartozó tevékenységek jelentik. (Könyvükben a továbbiakban a személyes vezetés kifejezést használjuk.) Ezekbe a vitákba nem szándékozunk beszállni, hanem (a tévedés lehetőségét is felvállalva) a vezetés fogalmának egy viszonylag egyszerű megközelítését vesszük alapul.