A területi politikát egy kétdimenziós struktúrában értelmezhetjük. Az első dimenziót tekintsük szinteknek, amikor is meghatározzuk a területi politikát – mint jövőbeli irányokat és beavatkozási módokat – alapvetően befolyásoló, egyben térben jól elhatárolható fejlesztési vagy beavatkozási egységeket. A szintek sora a területrendszer legkisebb egységétől, a településtől indul, majd azok valamilyen elv alapján együttműködő kombinációját, a térséget s az azok együtteseként lehatárolható régiót, és azok valamilyen közösségét is magában foglalja. A szintek közé sorolhatjuk továbbá az országot mint nemzeti, politikai entitást s végül az országok – döntően politikai és/vagy gazdasági formáció szerinti – közösségét. A szintek tehát egyrészt alakítják a területi politikát, másrészt annak befogadói, megvalósítói is egyben (1.8. ábra). A másik dimenziót maguk a szereplők jelentik. Szereplőknek azokat a szervezeti, intézményi struktúrával és meghatározott működéssel rendelkező intézményesült szervezeteket tekintjük, amelyek a területi politikát a gyakorlatban alakítják, annak kereteit és feltételeit meghatározzák, biztosítják, vagy működésük, elemi funkciójuk révén arra valamilyen módon hatnak, azt befolyásolni képesek. Maguk a szereplők azonban nem a területi politikából eredeztethetők. Jellegük és funkcióik folytán sajátos, egyedi feladataik vannak, azoknak a működtetésére jöttek létre. Erősen kötődnek a térbeli dimenzióhoz vagy éppen a térbeliséget nem lehet elválasztani a lényegüktől. Így aztán funkcióik bizonyos részei – változó nagyságban, befolyásban és megnyilvánulásban – a területi szintekhez is köthetők, azokban értelmezhetők.