A költségvetési hatalmi szervek és a közszolgáltatási szervezetek alapvetően szociális biztonságot kínálnak, ezen belül egészséget, gyógyulást, tudást, igazságtételt, védelmet stb. Ahogy a küldetést, úgy a termékkínálatot is csak adott keretek között módosíthatja a szervezet, a termék-/szolgáltatásmarketing lehetőségei látszólag csekélyek. A költségvetési szervezetek a kínálati marketing esetében „gúzsba kötve táncolnak”, csak szemezgethetnek abból, amit előírnak számukra, és nagyon fontos a kínálati konzisztencia. Kínálatukban sokkal közelebb állnak a nonprofit szervezetekhez, és még a közüzemekhez is, mint a forprofit szférához. Kínálatuk hasonlít a nonprofitokéhoz, mert össztársadalmi érdekeket szolgálnak, szociális kérdések megoldásában tevékenykednek, és tágan értelmezve egyfajta magatartásmódosulást várnak el a célközönségtől (fegyelmezettséget, a törvények betartását, nyitottságot a tudásra, törekvést az egészségre stb.). A nem nyereségorientált jelleg mellett többek között ez is az oka annak, hogy számos marketingmegközelítés a közszolgáltatásokat is a nonprofit szektorba sorolja. Kínálatukat illetően sok a hasonlóság a közüzemekhez is, mert tevékenységük többnyire kötött, és annak diverzifikálására, differenciálására minimális a lehetőségük. (A középiskoláknak nemcsak azt mondják meg, hogy mit tanítsanak, de azt is, hogy milyen tankönyvekből, és egy kórház számára sem lehetőség egy nem konzisztens szolgáltatáscsalád bevezetése.) Az olyan, kínálatra vonatkozó klasszikus döntések, mint pl. a kínálat szűkítése vagy a felszámolás, alig járható utak, a kilépési alternatíva esetenként nem is működik (pl. nem mondhatja a rendőrség, hogy lopásokkal nem foglalkozik, mert nem hatékony).