Könyvünkben a logisztikai döntések tárgyalása során elsőként azzal a feltételezéssel élünk, hogy elemzésünk központi vállalata – legyen az termelő vagy kereskedelmi vállalat – disztribúciós tevékenységét teljes egészében maga tervezi és végzi el. Tárgyalásunk későbbi szakaszában ezt a feltételezést feloldjuk, és sorra vesszük azokat a speciális vezetői döntéseket és kihívásokat, melyek a disztribúciós logisztika egyes tevékenységcsomagjainak kiszervezése és a kiszervezett tevékenységek menedzsmentje során merülnek fel. Ez a különbségtétel jelen fejezetünk szempontjából is fontos, hiszen közvetlenül meghatározza azt, hogy milyen típusú az a megrendelő, mely kiszolgálására a logisztika szerveződik. Amennyiben a disztribúciós logisztikai szempontjából vertikálisan integrált vállalatot vizsgálunk, úgy a logisztikai rendszert mozgató megrendelő nem más, mint maga a végső felhasználó, a fogyasztó. Kiszervezés esetén a disztribúciós logisztikai tevékenységek egy részét logisztikai szolgáltatókhoz és/vagy kereskedelmi partnerekhez helyezzük, s ezek a partnerek lesznek aztán közvetlen, szervezeti megrendelőink. Legyen szó azonban akár B2C, akár B2B kapcsolatról, a logisztikai szolgáltatáscsomag teljesítményelvárásának problémája alapvetően ugyanaz: Meg kell határozni, hogy milyen kiszolgálási színvonalat milyen logisztikai költségek mellett kíván a vállalat vevői számára biztosítani.