A DRP kiindulópontja a vállalat végső fogyasztóinak adott termék iránti ismert vagy előre jelzett várható kereslete. Közvetlen (centralizált) disztribúciónál a fogyasztói igénynek megfelelő árumennyiséget az igényelt határidőre egy központi raktárból közvetlenül a fogyasztóhoz szállítják ki. A nagyszámú és földrajzi elhelyezkedését tekintve kiterjedt ügyfélkörrel rendelkező vállalatoknál, illetve termékeknél ez a közvetlen disztribúció azonban nem alkalmazható hatékonyan, hiszen jellemzően magas kiszállítási költségeket eredményezne. A szállítási költségek csökkentése érdekében a vállalatok ilyenkor gyakran élnek a közvetett disztribúció eszközével. Közvetett disztribúció alkalmazásakor meg kell határozni a disztribúció vertikális struktúráját, azaz a disztribúciós rendszerben szereplő raktári szintek (lépcsők) számát, és dönteni kell a horizontális struktúráról, vagyis az egyes szinteken szereplő raktárak, készletezési pontok számáról (Horváth, 1999). Közvetett disztribúció esetén a konkrét fogyasztói igény kiszolgálása több lépcsőn, raktáron keresztül valósul meg. A közvetett disztribúció – mivel a raktárakba nagy, konszolidált szállítmányok érkeznek – a közvetlen disztribúcióhoz képest jellemzően csökkenti a szállítási költségeket, ugyanakkor a raktárak számának növelése növeli a raktározási költségeket és a disztribúciós struktúrában felhalmozott készlet mennyiségét, és ezzel a készletezési költséget is. Természetesen az értékesítési struktúrában szereplő raktárak szintjeit és számát mindig a teljes költség alapján kell meghatározni (Ross, 2004). (Ezt a kérdéskört az előző fejezetben részletesen tárgyaltuk.)