Inotai András, Juhász Ottó

Kína és a válság

8. Tanulságok Magyarország számára

Érdekes konkrét tanulságok vonhatók le abból a gyakorlatból, amelyet Ausztrália alkalmazott a Kínából Ausztráliába tanulni érkező diákokkal kapcsolatban. Beengedésük, a diákvízum kibocsátása előtt alapos tesztet végeztettek el velük korábbi hazai tanulmányaik szintjének pontosabb megítélése céljából, és az ausztráliai tartózkodásuk bizonyos időtartamát fedező költségeinek egy ausztrál banknál történő letétbe helyezését is előírták. Széles körű médiakampányt folytattak a fiatal kínaiak informálása érdekében arról, hogy milyen kockázatoknak teszik ki magukat, ha nem megfelelő felkészültséggel és anyagi forrásokkal kezdik meg tanulmányaikat Ausztráliában. Ezen „üzenetek” célba juttatásához a KKP-tól is segítséget kértek és kaptak.531
A kétoldalú kapcsolatok pragmatikus oldalát illusztrálta az is, ahogy az ausztrál kormány támogatta Kína GATT- (WTO-) tagságát. Pekingi nagykövetségük éveken át „győzködte” a kínai hivatalnokokat a csatlakozás előnyeiről, majd 1985 végétől mintegy két éven át egy tanácsadót is a kínai Külgazdasági Kapcsolatok és Külkereskedelem Minisztériuma rendelkezésére bocsátott.532
A Tajvannal való kapcsolatainkat oly sokszor mint igen kényes kérdést kezelő magyar külügyi tárca számára ugyancsak hasznos lehet annak ismerete, ahogy az ausztrálok kezelték közvetítői szerepüket az ázsiai-csendes-óceáni térségbeli gazdasági együttműködés kérdésében. Bár a koncepciót eredetileg (a 70-es évek végén és a 80-as évek elején) csak az ún. nem kommunista országok felölelésére dolgozták ki, Ausztrália kezdettől fogva súlyt helyezett arra, hogy abban majdan a KNK ugyanúgy részt vegyen, mint Tajvan és Hongkong. Ezért például megfigyelőként a kínaiakat is meghívták arra az 1980-ban a canberrai ausztrál követségen megtartott találkozóra, amelynek nyomán létrejött a Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Tanács (PECC), és 1987-re ennek, majd 1991-re az APEC-nek mindhárom kínai entitás tagja is lett.533
Nem haszontalan Ausztrália Hongkonggal kapcsolatos politikájának felidézése sem. Mint ismeretes, Hongkongnak brit fennhatóság alól a KNK-hoz történő visszacsatolását úgy akarták a felek megoldani, hogy az egy különálló vámterületté váljék. Ezt a formulát legelőször Hongkongnak a Nyugat-Csendes-óceáni Kereskedelmi Miniszterek ausztrálok által kezdeményezett, 1984-től rendszeresen megtartott konzultációin való részvételével oldották meg. Az sem mellékes ebből a szempontból, hogy időközben az ausztrál–hongkongi kapcsolatok dinamikusan bővültek, egyfelől a hongkongiak ausztráliai áttelepülése, illetve ausztrál szakemberek és üzletemberek hongkongi letelepedése révén.534
További konkrét – de jócskán általánosítható – tanulságként szolgálhat az ausztrálok 80-as évekbeli keserű tapasztalata, amikor annak ellenére, hogy a kínai importszükségletek alapján jó kilátásokkal számoltak feldolgozott ipari termékeik (például acéláruk és színesfémek) exportjában, a siker versenyképességi problémák miatt elmaradt.535
Nagy haszonnal járhat a megfelelő személyes kapcsolatok kiépítése majd fenntartása: 1986-ban az ausztrál nagykövet mint ígéretes „kádert” azonosította Hu Csin-taót, a jelenlegi elnököt, akit az ő javaslatára az ausztrál kormány hosszabb ausztráliai látogatásra hívott meg még jóval azelőtt, hogy más nyugati országokban egyáltalán ismerték volna.536
Ausztrália tudatosan építette ki, majd fejlesztette tovább a hosszú távú jó viszony alapjául szolgáló emberierőforrás-alapot a kínai kapcsolatok menedzselésére. Ennek eredményeként a kínai vonatkozású ismereti háttérrel rendelkező ausztrálok egyaránt megtalálhatók az ausztrál egyetemeken, kormányhivataloknál és az üzleti életben, de a mindennapokban, a nyelvtudásban, kultúrában is.537 Kell-e erre jobb példa annál, mint hogy a jelenlegi miniszterelnök kitűnően beszél kínaiul: egyetemi tanulmányai során a kínai nyelvet és irodalmat magas szinten ismerte meg, a 80-as évek második felében nagykövet is volt Pekingben. Hu kínai elnök, mielőtt családjával együtt meghívta volna a pekingi olimpiára, azt mondta neki: „Ön folyékonyan beszél kínaiul, és tökéletesen ismeri a nyelvünket. Igazán nagyra értékelem, hogy komoly érdeklődést mutat az ausztrál–kínai kapcsolatok fejlesztése iránt”.538 Rudd viszont – hazai ellenzéke nem tetszését is vállalva – az ugyanabban az évben a Pekingi Egyetemen elmondott beszédében Kínát igaz barátnak (zhengyou) nevezte, és felhívta a világ vezető politikusait arra, hogy fogadják el Kína megnövekedett nemzetközi szerepét.539
A Kínában befektetni szándékozó magyar cégeknek érdemes mérlegelniük, hogy hogyan tudják maximalizálni a Kínának már 107 országgal megkötött Kétoldalú Befektetési Megállapodásából (KBM) számukra kihasználható előnyöket. Ezek a megállapodások ugyanis védelmet nyújtanak a beruházóknak az esetleges kisajátítással, államosítással szemben, a hazai és a külföldi befektetők közötti diszkriminációval szemben, a különböző országokból származó befektetők közötti diszkriminációval szemben, valamint a hivatalos eljárások során méltányos és egyenlő elbírálást, áttekinthetőséget biztosítanak.
De még az ilyen KBM-ekből származó biztosítékok sem feltétlenül bizonyulnak elegendőnek a befektetésekkel kapcsolatos viták rendezésében, mert Kína 1993-ban azzal a fenntartással csatlakozott az ezekben illetékes nemzetközi konvencióhoz, hogy annak 25(4) cikkelyére hivatkozva „a kínai kormány csak akkor fogadja el annak illetékességét, ha a vita kisajátítással vagy államosítással összefüggő kártérítés kérdésében állna fenn”. A KBM-ek többi, fent említett védő funkciója tekintetében azonban a vállalatok inkább ki vannak téve azok megszegésének. Márpedig ilyen természetű ügyekre vonatkozóan csak néhány, így az Egyesült Királysággal, Németországgal, Spanyolországgal, Hollandiával, Finnországgal és Görögországgal kötött KBM tartalmazza a döntőbírósági eljárás elfogadását, így a magyar befektetőnek érdekében állhat jogilag olyan országbeli cégként, vagy annak leányvállalataként „bejelentkezve” színre lépni Kínában, amellyel már létezik ilyen megállapodása a KNK-nak.

531 Erről Ross Garnaut, az Ausztrál Nemzeti Egyetem közgazdaságtan professzora tesz említést személyes hangvételű, évszám nélküli, „The Emergence of Substantive Sino-Australian Relations, 1983–88” című kéziratában (20.). A szerző 1985 és 1988 között Ausztrália nagykövete volt a KNK-ban.

532 Ross Garnaut: „The Emergence of Substantive Sino-Australian Relations, 1983–88”, 24.

533 Ross Garnaut: „The Emergence of Substantive Sino-Australian Relations, 1983–88”, 25–26. Más kérdés, hogy az ausztrál fél már a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételekor, tehát 1972-ben a KNK kormányát ismerte el Tajvan egyetlen jogos kormányának, elfogadva a kínai kormány álláspontját, miszerint Tajvan a KNK egyik tartománya. (Lásd például „A Rising China and the Flourishing China-Australia Relations”. Submission by the Embassy of the People’s Republic of China in Australia to the Senate Foreign Affairs, Defence and Trade References Committee, in relation to the inquiry into Australia’s relations with China, 2005. június, 16. )

534 Ross Garnaut: „The Emergence of Substantive Sino-Australian Relations, 1983–88”, 27.

535 „A Rising China and the Flourishing China-Australia Relations”. Submission by the Embassy of the People’s Republic of China in Australia to the Senate Foreign Affairs, Defence and Trade References Committee, in relation to the inquiry into Australia’s relations with China, 2005. június, 42–43.

536 Lásd Garnaut, Ross: „Australia and China: Risks in a Good Story”. Paper presented at the CEDA Conference, The China Story – Resources and Beyond, Perth, 2004. augusztus 27., 6.

537 Lásd Garnaut, Ross: „Australia and China: Risks in a Good Story”. Paper presented at the CEDA Conference, The China Story – Resources and Beyond, Perth, 2004. augusztus 27., 7–8.

538 „A man of reason and foresight takes the reins”. (The China Daily, 2007. december 4.) link

539 „Banyan – Australia’s Chinese entanglement”. The Economist, 2009. május 2., 54. Más kérdés, hogy Rudd erőteljes Kína-orientációját Ausztráliában sokan eltúlzottnak, ellenzéki körökben akár veszélyesnek is tartják. Utóbbiak gyakran nevezik őt „Kína-bérencnek”. Mindez egyfajta Kínától való félelmet, Kína-fóbiát is generál.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 770 8

Gazdaság

A mű szerves folytatása a 2009-ben, ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, A változó Kína kötetnek. A korábbi kutatásokra alapozva egyrészt Kína belső politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének válságállóságát, illetve a válság első szakaszára adott kínai válaszokat vizsgálja. Másrészt a kötet kiemelt figyelmet szentel Kína nemzetközi kapcsolatainak a legfontosabb kétoldalú viszonylatokban, valamint az ország növekvő jelentőségének a multilaterális együttműködésben, amit a globális pénzügyi és gazdasági válság egyértelműen felértékelt. Valamennyi tanulmány kiemelten kezeli a válság első szakaszának hatását Kína belső és nemzetközi stratégiájának, valamint szerepvállalásának alakulására, ami alapvetően befolyásolja vagy akár meg is határozza a következő évtizedek világpolitikai és világgazdasági fejlődésének irányát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/inotai-juhasz-kina-es-a-valsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero