A peresztrojka a Szovjetunióban 1985-ben elindított gazdasági-társadalmi reformcsomag átfogó neve. A Szovjet Kommunista Párt 1985-ben ismerte fel, hogy a szovjet gazdaság stagnálása alapvető átszervezéseket tesz szükségessé. Az 1978–79-es olajválság hatására megindult külső és belső eladósodási folyamat kezelhetetlen méreteket öltött. Az orosz gazdaság elsősorban zártsága és tervrendszernek alárendeltsége miatt ekkor már képtelen volt tartani a tempót a gazdasági és fegyverkezési versenyben az egyre gyorsabban fejlődő Egyesült Államokkal. Egyfajta racionalizáló irányvonal indult el, olyan célkitűzésekkel, mint az atomháború veszélyének csökkentése, az Amerikai Egyesült Államokkal való viszony harmonizálása vagy a katonai erő fontosságának leértékelése, s nem utolsósorban az általános emberi értékek előtérbe helyezése. A gazdaságban egyfajta „piaci szocializmus” megteremtését tűzték ki célul, megkezdődött a központi irányítás lebontása, korlátozott szabadpiaci mechanizmusok bevezetése, többek között a vállalkozás lehetővé tétele. Kelet-Közép-Európa országaiban ekkor már javában tartott a rendszerváltás, s az IMF és a Világbank ajánlásai nyomán itt is eljutottak a privatizációs szándékokig. A népek önrendelkezésének elismerése terén is jelentős elmozdulások kezdődtek. A peresztrojka kezdetben „felülről diktált forradalom” volt, amely azonban 1989–90-re egyre inkább alulról jövő mozgalommá vált. A reformokat, amelyeket kezdetben „uszkorenyije” (gyorsítás) néven emlegettek, ezen belül is főképpen a külpolitika terén elindult nyitást a szovjet vezetés ortodox tisztviselői túl radikálisnak ítélték meg.