A kínai–orosz közeledés meglehetősen pragmatista alapokon indult el: közös politikai és gazdasági érdekek mentén. Ez utóbbiak egyértelműen kitapinthatók a két ország közötti gazdasági – elsősorban kereskedelmi és kisebb mértékben befektetési – kapcsolatok erősödésében. Bár a gazdaság egyelőre egyértelműen összekötő kapocs, a gazdasági együttműködés az utóbbi időben már korántsem problémamentes. Míg a két ország gazdaságának szerkezete egyértelműen komplementer jellegű, s részben ez áll az utóbbi idők kereskedelmi felfutásának hátterében is, ennek az adottságnak a kiaknázását a felek már másként látják. Kína számára Oroszország fontos nyersanyagok beszerzési forrása, ugyanakkor ígéretes piac is. A kínai gazdasági expanziótól viszont egyre komolyabban tartanak Oroszországban. A kínai terjeszkedés mögött azonban olyan tényezők állnak, amelyek legfeljebb diszkriminatív intézkedésekkel védhetők ki. A kínai áruk versenyképessége egyre inkább kettős talapzaton nyugszik: a kedvező ár mellett egyre jellemzőbb a megfelelő minőség is. Bár a BRIC meghatározása egy csoportba helyezi Oroszországot Kínával, egyre nyilvánvalóbb az utóbbi előretörése az előbbivel szemben.339 Kínában nemcsak a GDP növekszik az oroszországinál lényegesen magasabb tempóval, hanem a technológiai fejlődés is jóval intenzívebb.