A monetarista irodalom hamar felfedezte egy véletlenszerű (kiszámíthatatlan) irányváltásokkal vitt monetáris politika veszélyeit. A monetarista irodalomban már a kezdetektől leginkább a stabil, kiszámítható monetáris politika alkalmazására szólítottak fel, ami már jóval kevesebb játékteret biztosított a gazdaság szabályozására, illetve finomhangolására törekvő gazdaságpolitikának, mint ami a keynesi rendszert jellemezte. A kiszámíthatóság hangsúlyozása már Friedman elméletében sem jelentette a prociklikus gazdaságpolitika vitelére való felszólítást – sokkal inkább egyfajta passzív szerep felvállalására ösztönzött. A monetáris politika nagy valószínűséggel csak újabb hibákkal fogja tetézni a kedvezőtlen irányú gazdasági folyamatokat, ha megpróbál reagálni azokra, bármennyire is e negatív hatások kiküszöbölése a célja. A monetáris politikának nem feladata, hogy a gazdasági fellendülés élénkítését tűzze ki célul, ehelyett inkább arra kell törekednie, hogy a konjunktúra egészséges fejlődéséhez szükséges stabil és kiszámítható gazdasági környezetet biztosítsa. Friedman egyszerű elképzeléseket alkotott a szerinte megfelelő monetáris politikáról, hiszen az a pénzmennyiségnek az egyes makrogazdasági helyzetekhez legjobban illeszkedő (óvatos) változtatását jelentette. Nézetei szerint a monetáris politika lehetőségei egyébként is nagyon korlátozottak a gazdasági zavarok nem monetáris eredetű forrásainak eliminálásában (Friedman 1968: 232–235).