A különböző transzmissziós kommunikációelméleteket az üzleti kommunikáció különböző területein lehet sikerrel alkalmazni. A Shannon–Weaver elméletet azért nehéz a humán kommunikációra alkalmazni, mert hiányzik belőle a folyamatos visszacsatolás, viszont nagyon jól felhasználható a vállalatok közötti kommunikáció bemutatására. Berlo elmélete nagyon jó módszertani keretet nyújt egy adott csoport vagy egy adott kultúrához tartozó partnerek verbális kommunikációjának vizsgálatára, s felhívja a figyelmet az egyes kódrendszerek közötti választás fontosságára. A Laswell-formula a tömegkommunikáció résztvevőire, folyamatára és hatására összpontosít. Maletzke már kitér arra az esetre is, amikor a kommunikátor egy intézmény tagjaként vesz részt a kommunikációban, s így nem a saját véleményét képviseli, s egyben felvázolja a tömegkommunikáció interaktív folyamatait is. A megértésen alapuló elméletek számára a legnagyobb problémát a kommunikáció sikertelensége, a különböző interpretációs lehetőségek jelentik. Az Osgood–Schramm-féle elmélet a transzmissziós elméletek fogalomrendszerét kibővíti a kommunikációs aktusban részt vevő kommunikátor és a befogadó oldala közötti folyamatos vagy diszkrét visszacsatolással is.