Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Új alkotmány és választási rendszer

A demokratikus rendszer kiépítéséhez új alkotmányos háttérre volt szükség. Ehhez az 1942-ben választott háborús parlament nyilván nem lehetett legitim, elfogadható partner. De ahhoz, hogy ezt újjal helyettesítsék, először is kellett egy új választójogi törvény. Ezt viszonylag hamar megalkották. 25 évről 20 évre leszállították a választói, és 30 évről 25 évre a választhatók korhatárát. A japánok kérésére megmaradt a kétkamarás rendszer, de mind a két ház tagjait választották. Fontos mozzanat volt, hogy választójogot biztosítottak a nőknek, ami hatalmas változást jelentett a korábbi japán felfogáshoz képest. Viszonylag sok, 79 női jelölt indult, és közülük 39-et meg is választottak, így az új törvényhozásban több mint 8 százalékos volt az arányuk. Hasonló női részarányra egészen a 20. század végéig nem volt példa Japánban. Az új feltételekkel 1946 tavaszán sikeresen megtartották az általános választásokat. 1946 őszén mind a két újonnan választott ház jóváhagyta az amerikaiak által készített alkotmányt. Az elfogadási eljárásnál a Meidzsi-alkotmány szabályait tartották be, hogy a jogfolytonosságot biztosítsák. Végül is megmaradt a császári intézmény, mivel ez nagyon fontos volt a japánok számára, bár immár tényleges hatalom nélkül, és uralkodása nem istentől, hanem a japán néptől kapott felhatalmazáson nyugodott. Fontos eleme volt a nők egyenjogúságának a deklarálása. Az alkotmány 1947. május 3-án lépett érvénybe (Gössman–Lenz–Vogel–Wöhr, 2004).

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave