A szegény, fejlődő vagy felzárkózó, közepesen fejlett országok számára is nagy kérdés, hogy mikor tudják utolérni a fejlett országokat. Magyarország számára például az a kérdés, hogy a magyar fogyasztók mikor költhetnek, mint munkavállalók pedig mikor kereshetnek annyit, mint osztrák szomszédjaik. A válasz közgazdasági szempontból egyrészt úgy adható meg, hogy az 1.4. ábrába belerajzoljuk az osztrák GDP alakulását. Másrészt még kézzelfoghatóbb, ha 1 főre vetítve, vásárlóerő-paritáson számolva hasonlítjuk össze a GDP-t. Az elmúlt hét esztendőt vizsgálva – 2008–2014 között – Magyarország két helyet csúszott vissza az uniós tabellán, a 28 EU tagállam között már csak négy országot előz meg (Lettország, Horvátország, Románia, Bulgária). Az 1 főre jutó osztrák GDP 53,3%-át érte el Magyarország 2008-ban. Hét évvel a válság után a 24 942 USA dollárban mért magyar GDP a 2014-es 46 420 dolláros osztrák GDP-nek az 53,7%-a volt. Ha továbbra is ez a trend folytatódna lineárisan, azaz 7 évenként 0,4 százalékpontot hozna be Magyarország a hátrányából, akkor ez [(100 – 53,7) : 0,4] · 7 = 810 évet venne igénybe. Természetesen mindenki úgy gondolja, hogy nem ez a lineáris trend fog folytatódni, és néhány generáció alatt felzárkózik Magyarország az osztrák szintre. Persze az is bekövetkezhet, ami Írországban az EU csatlakozás után, amikor is két évtized alatt megelőzték Angliát. Talán nem is kell csoda az „ír csoda” megismétléséhez?