A marketingkoncepció egyik központi eleme a vevőorientáció. Vevőn – az egyszerűség kedvéért és a marketingirodalom tradícióinak megfelelően – többnyire a végső fogyasztót értjük. Tudjuk azonban, hogy a gazdaságban végbemenő cserefolyamatok többsége nem érinti közvetlenül a végső fogyasztót, és számtalan más intézmény előzi meg. Amíg a kitermelt nyersanyagból fogyasztásra alkalmas késztermék/áru lesz, addig sok-sok vállalat jelenik meg a piacon eladóként vagy vevőként. Az értékesítést végző vállalat marketingtevékenysége szempontjából mindig az aktuális vevőkör az érdekes. Egy ércelőkészítő vállalat vevője pl. a kohászati vállalat, az öntöde. A kohászati vállalat acélhuzaljait is döntően más ipari és kereskedelmi vállalatok vásárolják fel. Minél feldolgozottabb egy termék, annál nagyobb az esélye annak, hogy azt közvetlenül a végső fogyasztónak is el lehet adni. Már a kibányászott szenet is megvehette volna a végső – egyéni – fogyasztó is (mint ahogy részben meg is teszi), de a termékválaszték bonyolultsága, a földrajzi távolság növekedése a termelés és a végső fogyasztás között, és számos más tényező miatt a kereskedelem vette át a szerepet a végső fogyasztó ellátásában. A termelő vállalatok pedig egymással és más piaci partnerekkel állnak kapcsolatban. A magyar ipar termelésének több mint kétötödét más termelő vállalat számára értékesíti. Körülbelül kétötöde megy exportra, és alig több mint egyötödét értékesíti a fogyasztásicikk-kereskedelemnek.