Az üzleti vállalkozás modern elméletében az értéknek kiemelt szerepe van. Ez a kiemelt szerep azonban egyáltalán nem új, hiszen már az ókori Görögországban Xenophón, egy igen tehetséges filozófus és közgazdász gondolkodó tisztában volt a használati érték és a csereérték (piaci ár) fogalmával (Sedlacek, 2012). A használati érték egy adott árucikk használatának/fogyasztásának a hasznosságát jelöli. A csereérték alapja az adott árucikk viszonylagos ritkaságában rejlik. A mikroökonómia tárgyalásánál a levegő mint árucikk szokott megjelenni illusztrálásként. A levegőnek magas a használati értéke, mert nem tudunk élni nélküle, de a csereértéke (piaci ára) alacsony, mert sok van belőle. Egy légzési betegségben szenvedő személy számára viszont felértékelődhet a tiszta levegő, ezért egy magaslati helyen eltöltött pihenésért, szanatóriumért többet is hajlandó fizetni, azaz megnő a csereérték. Ezt fejezi ki egy sóbarlangban eltöltött óráért fizetett díj is. A folyóvíz, a csapvíz és a palackos víz literének árbeli különbsége látványos megnyilvánulása a kétféle értékfelfogásnak és mint üzleti lehetőségnek. Arisztotelész, Adam Smith, Marx Károly óta, változó intenzitással ugyan, de végigkíséri a közgazdasági gondolkodást ez a problémakör. A gondolatmenet végén mindkét értékfogalom összekapcsolódik valamilyen formában az árral. A szervezeti vásárlói piac szegmentációjánál definiáltuk az érték a vevő számára fogalmat, majd az értékegyenletet is felállítottuk. Eszerint a vevő azt a szállítót fogja választani, amelynél a kínált termék értékének és árának a legnagyobb a különbsége.