Már korábban kiemeltük, hogy a vállalat erőforrásai az együttműködő partnerekkel fenntartott interakciókban aktiválódnak és egymáshoz kapcsolódva válnak integrált képességekké. A vállalatok közötti interakciókra azért kerül sor, mert minden abban részt vevő fél nyerni szeretne valamit a másik fél vagy e másik félhez kapcsolódó további érintett partnerek révén. Ahhoz, hogy az interakciót érdemes legyen megvalósítani, arra van szükség, hogy a felek valami olyat hozzanak együttesen létre, aminek értelme van, s ami mindkét fél számára biztosítja valamilyen funkció, feladat megvalósítását. Ily módon az interakció a következő kérdések folyamatos megválaszolásával jár: Mit tudsz te tenni értem? Meg tudod-e tenni ezt vagy azt értem? Mit tudok én tenni érted? E folyamat révén az egyes, alapvetően passzív vállalati erőforrások – legyenek akár pénzügyi, fizikai, technológiai vagy menedzsment jellegűek – egy speciális partner vagy partnerek számára hasznos képességekké alakulnak át. Nyilvánvaló, hogy minden vállalat képes kell legyen arra, hogy saját magát azoknak a partnereinek igénye alapján értelmezze és elemezze, melyek kiszolgálására potenciálisan képes lehet. Azok az erőforrások, melyek egyik potenciális partner számára sem bírnak értékkel, szükségszerűen passzívak maradnak, nem alakulnak át hasznosítható képességekké, s így az adott erőforrást birtokló vállalat számára sem jelentenek értéket. Egyes képességek egyediek lehetnek, és ennél fogva a partnerek számára a helyettesítő képességek felkutatása nehézséget jelenthet. Más esetben, amikor általánosan elterjedt képességek állnak csak egy cég rendelkezésre, azzal kell számolni, hogy partnerei könnyen lecserélhetik őket versenytársaikra.