A magas érintettséget általában az egy beszállítóra építő beszerzési politikával kapcsolják össze, az alacsony érintettséget pedig a többszereplős vagy párhuzamos beszerzési forrásokkal, ahogyan azt a 4. ábrán a J és M alternatívák mutatják. Az egyszereplős beszerzési forrást a kiterjesztett integráció előfeltételeként tartják számon, mivel kialakulását a csökkentett beszerzési és fenntartási költségek motiválhatják. Mégis úgy tűnik, hogy a beszerző vállalatok több ok miatt is ragaszkodnak a többszereplős beszerzési forrásokhoz, azzal érvelve, hogy a párhuzamos beszállítók használatával elkerülhetik az egyéni eladóktól való függőséget és korlátozhatják az ellátás diszkontinuitásának kockázatát. Ráadásul a többszereplős beszerzési forrás feltehetően előmozdítja a beszállítók közötti egészséges versenyt, mivel a vásárló könnyen válthat a különböző beszállítók közt, ami csökkentheti a beszerzés közvetlen költségét. Azonban a többszereplős beszerzési modell növelheti a rejtett költségeket. A rendelések kettő vagy több beszállító közti szétosztásával a vevő növelni fogja a kapcsolat fenntartási költségeit és képtelenné válik az egy beszállítótól származó nagyságrendi megtakarításokból előnyt kovácsolni. Ez abban is meggátolhatja a beszerző céget, hogy hasznot húzzon a magas érintettségből származó potenciális előnyökből. Továbbá, ahogy Hahn és szerzőtársai kiemelik, a verseny mindig bizonyos költségekkel kapcsolódik össze (Hahn és szerzőtársai, 1986).