Veres Péter a Paraszti jövendő című könyvében találóan írja – szabatosan fogalmazva –, hogy nem a nép van a gazdálkodásért, hanem a gazdálkodás van a népért. A Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv egyik alapcélkitűzése, hogy a piacgazdasági átmenet egyértelmű veszteségeit kompenzálja, vagyis a belső fogyasztást és az életszínvonalat emelje. A növekedést korábban húzó exportágazatokat óvatosan „helyettesítse”, illetve „lecserélje” a hazai piac dinamizálásával. Az öregkori nyugdíjak alacsony vásárlóereje ugyanis nem dinamizálja a gazdaságot, nem jelent meghatározó tőkevonzó képességet a szolgáltató ágazatokba befektetők részére. A nettó bérköltségen belüli megoszlást tekintve Magyarország a régión belül a legkedvezőtlenebb helyzetben van, amely arra utal, hogy a belföldi fogyasztás szűk keresztmetszet, annak ellenére, hogy a havi bruttó átlagkereset a 2000. évi 337 eurós átlagról 2003. III. negyedévére, közel a duplájára, 529 euróra emelkedett – alapvetően a 2001. és 2002. évi kötelező minimálbér-rendezések és azok tovagyűrűző hatásai révén – a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál. Fontos azonban, hogy Magyarországon a piacgazdasági átmenet során másfél millió munkahely szűnt meg. A mai magyarországi munkaerőpiacot még mindig alacsony aktivitási ráta jellemzi. Csehországban, Szlovákiában, de még Romániában is nagyobb arányban van jelen a 15 év feletti lakosság a munkaerőpiacon, mint hazánkban. Magyar viszonylatban elég gyakori panasz, hogy kevés a szabadon felvehető szakmunkás, ami azzal függ össze, hogy a rendszerváltozás után az állam túlságosan magára hagyta a magyar szakképző intézményeket. Sőt, ma már a gazdaság fejlődésének egyik akadálya a gyakorlatcentrikus képzés hiánya. Az ország lakossága a korai halálozás és az alacsony születésszám miatt húsz éve fogyó tendenciát mutat. Elmondható, hogy öregedő társadalomban élünk, emiatt tovább romlik a járulékfizetők és az eltartottak aránya, és az átlagéletkor tekintetében is az utolsók között vagyunk Európában. Kétségtelen, hogy a munkaerő szakképzettségi szintje, egészségi állapota bármilyen gazdasági modell legfontosabb építőköve. Az életminőséget kifejező születéskor várható átlagos élettartamadatok Magyarországon a férfiaknál 2–3 évvel alacsonyabbak az európai és 1–2 évvel a kelet-közép-európai átlagnál. A magyar férfiak lemaradása azonban tovább növekszik – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 2001. évben publikált adatai szerint – a nyugat-európai társaikéhoz viszonyítva, mivel a nyugat-európai férfi lakosság életkilátásai sokkal gyorsabban javulnak, mint a magyaroké. A piacgazdasági átmenet végén, a gazdasági szerkezetváltást követő „társadalmi szerkezetváltás” befejezésének végén azonban új típúsú problémákkal kell szembesülnünk. A magyar gazdaság belső piacot fejlesztő gazdaságpolitikájának belpolitikai erővonalakkal való kifullasztását követően kell szembesülnünk az EU-csatlakozás versenyfeltételeinek kiéleződésével, ami a versenyben alulmaradó magyar vállalkozások, és ezzel együtt munkahelyek megszűnésével fog járni. Az apadó társadalombiztosítási és segélyezési alapokra így még nagyobb teher hárul, és a magyar lakosság életkilátásai is tovább romlanak majd.