A környezet a rendszeren kívüli olyan elemek, alrendszerek összessége, amelyek változása visszahat a rendszer minőségére. A rendszerelmélet nem tekinti környezeti elemnek a rendszer működése szempontjából lényegtelen külső elemeket, folyamatokat, struktúrákat. A pénzügyi rendszer közvetlen környezetét a gazdaság egésze, illetve annak társadalmi (kulturális, politikai stb.) környezete jelenti. A gazdaság jellege, a benne megvalósuló munkamegosztás minősége és fejlettsége jelentős mértékben meghatározza a pénz szerepét, a pénzügyi rendszer kiterjedtségét, funkcióit. Minden gazdaság legalapvetőbb funkciója, hogy a szűkös anyagi erőforrásokat allokálja, annak érdekében, hogy a társadalom szükségletének megfelelő termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő. Az egyén és a társadalom jóléte alapvetően a gazdaság azon képességétől függ, hogy milyen színvonalon produkálja a növekvő és differenciálódó szükségletek kielégítését szolgáló javakat és szolgáltatásokat. Minden gazdasági rendszernek inputokat – földet és más természeti erőforrásokat, munkaerőt és vezetési képességeket és tőkeeszközöket – kell kombinálnia annak érdekében, hogy outputokat állítsanak elő termékek és szolgáltatások formájában. A termelés is szűkös erőforrásokat használ, a kibocsátott termékek köre is véges, az emberek szükséglete – bár a biológiai minimum adott – különböző hatások eredményeképpen állandóan változik, bővül. A termelés fejlődése megnyilvánul a termelés technikai, technológiai feltételeinek állandó korszerűsödésében, a gazdasági szereplők közötti munkamegosztás szélesedésében és egyre bonyolultabbá válásában. A termelés fejlődése akkor jelent gazdasági-társadalmi előrehaladást is, ha az a bővülő szükségletek kielégítését szolgálja.