Arra a kérdésre, hogy Európában hol van a leghatékonyabb fogyasztóvédelmi rendszer, a válasz szinte mindig Svédország. Ennek a legfejlettebbnek tartott rendszernek a kialakulása hosszabb történelmi múltra tekint vissza, s fejlődésére sokszor nagyon eltérő paraméterekkel rendelkező szakaszok jellemzők. Svédország volt az, ahol már a XX. század elejére nagyszámú gazdasági-társadalmi érdekvédelmi szervezet jött létre, ezért az első időszakban a svéd kormányok ezeket a meglévő szervezeteket ruházták fel különféle fogyasztóvédelmi jogosítványokkal, s nem hoztak létre külön, ilyen feladatot ellátó új szervezeteket. Ebben változás 1940-ben történt, amikor más gazdaságpolitikai célokat is figyelembe véve megalapították az ún. „Aktív Háztartási Irodát”, amely elsősorban az ország nőszervezeteivel és a politikai pártok nőszekcióival működött szorosan együtt. Ebből az együttműködésből származott a „Háztartási Kutatóintézet” (HFI) létrehozásának gondolata, amelynek megvalósítására 1944-ben került sor. Ez az intézmény − amelynek alapítási és működtetési költségeit fele-fele részben az állam és a vállalkozók fedezték − a svédországi fogyasztói érdekvédelem első történelmi szakaszának legtekintélyesebb szervezetévé vált. Az ötvenes évek elején azonban kiéleződtek az érdekelt felek közötti véleménykülönbségek, ellentétek, s a vállalkozók az érdekvédelmi tevékenység finanszírozásában való részesedésüket fokozatosan lecsökkentették 15%-ra.