A jogi szolgáltatásokhoz kapcsolva térünk ki egy olyan szolgáltatási területre, amelyik 1995-től önállósodott. A végrehajtási tevékenység, a végrehajtói szolgáltatás tulajdonképpen az igazságügy része, a bírósági ítéletek foganatosításának egyik eszköze. (A magánvégrehajtók intézménye egyébként korábban, 1871 és 1951 között már létezett Magyarországon.) A jelenlegi, ismét bevezetésre került vállalkozási alapokra helyezett végrehajtási szolgáltatási rendszer szabályozásánál a francia rendszert vették alapul. Az 1995-től elfogadott jogszabály szerint bizonyos igazságügyi követeléseken kívül az állampolgárok és a jogi személyek ügyeinek végrehajtása teljes egészében az önálló végrehajtók kezébe került. Az új szabályozással egy viszonylag nagyobb, s ugyanakkor egy ideig még valószínűleg bővülő, stabil piac került át a magánszférába. A végrehajtót a konkrét ügyben vállalkozók közül a bíróságok jelölik ki, az 1995. évi induláskor például a fővárosban egyetlen végrehajtónak sem jutott 1500-nál kevesebb ügy. A végrehajtási szolgáltatások díjait rendelet határozza meg, ennek egyik részét képezik az ún. „végrehajtás költségei” (amit a megrendelő előre fizet), másik része pedig a sikeres végrehajtás esetén fizetett jutalék (ezt a követelt összeg nagyságától függően degresszív kulcs alapján számítják fel).