A verseny immanens tulajdonsága a bizonytalanság, mert amíg a termékről vagy szolgáltatásról a vevő vásárlásával pozitív értékítéletet nem mond, addig ennek sorsa teljesen bizonytalan. A verseny szinte teljesen szabad voltának viszont immanens része a vele való visszaélés lehetősége. A versenyben rejlő bizonytalansági tényezők a vállalkozót ezek mérséklésére ösztönzik, amihez az egyik lehetőséget a verseny korlátozásában, kiiktatásában fedezi fel. A kockázatnak a verseny korlátozásával, kiiktatásával történő csökkentésére, továbbá a versenynek a piac magánszabályozásával, megszervezésével való „helyettesítésére” a XIX. század második harmadában megjelentek a fejlődő gazdaság tipikus vállalkozói összefogásai, a kartellek. A kartellekben szinte kialakulásuk pillanatától elszakadt a verseny korlátozása a termelés „közjó” érdekében történő szabályozásától, a szükséges verseny kiiktatása a káros verseny tompításától és kiküszöbölésétől. A versenykorlátozásnak a kartellek útján történő megvalósítása egyre dominánsabban a résztvevők sokszor a közérdekkel alapvetően ellentétes egyéni érdekeinek megvalósítását szolgálta. Lényegében hasonló eredményhez vezető folyamatok zajlottak le a vállalkozói-piaci struktúra alakulásában is. Egyrészt a szabad verseny, a kíméletlen konkurenciaharc önmagában is a vállalkozók egy részének tönkremeneteléhez, s ezáltal a koncentráció tendenciájának kibontakozásához vezetett. Másrészt a termelőerők fejlődése és a termelési költségek csökkentésére irányuló – a korábbiakban már említett kényszerből következő – törekvések a nagyobb egységek létrehozásához, ennek egyik útjaként tendenciaszerűen a kisebb, kevésbé hatékonyan működő vállalkozásoknak a nagyobb cégek általi beolvasztásához vezettek. A koncentráció alapvető gazdasági tendenciává válásával kialakuló piaci változások, jellemzők viszont törvényszerűen felvetettek egy új igényt az állammal szemben. Megfelelően össze kell hangolni a koncentrációt és a vállalati együttműködést a gazdasági versennyel oly módon, hogy egyaránt biztosított legyen a nagyobb vállalatok versenymotivált működése, növekedése és a kisvállalatok piaci jelenléte, valamint fejlődési lehetősége. A koncentráció és az együttműködés nem vezethet a piaci verseny mesterséges kiküszöböléséhez, a piaci gazdasági rend működésének alapvető megzavarásához. Ha a gazdasági verseny egy adott piacon valamilyen okból nem tartható fenn, akkor a reális alternatíva csak az állami irányítás, beavatkozás valamilyen formája lehet. A piaci folyamatok és eredményeik egyértelműen azt bizonyították, hogy a gazdasági verseny nem természetes állapot. Ezért a verseny fennmaradásához, fenntartásához minden esetben mesterséges külső állami beavatkozás, reguláció szükséges a piaci automatizmusok ellensúlyozására.