A Szovjetunió felbomlása lényegében az utolsó szakasza volt a világfejlődésben a gyarmati korszak lezárulásának, és döntő változásokhoz vezetett Oroszország helyzetében és identitásában. Területi kiterjedését tekintve a szovjet állam a cári orosz birodalom örököse volt, ezért megszűnése nem csak annyiban jelentett lényeges változást, hogy véget vetett a bipoláris hatalmi viszonyoknak a világpolitikában. A 20. század során megszűnt birodalmak romjain különböző konfigurációk alakultak ki. Geostratégiai szempontból az eltérésekben fontos szerepe volt az adott birodalmon belüli gazdasági viszonyoknak, hatalmi szervezetnek és szerkezetnek. Sajátos szerepet játszott a földrajzi tényező. A brit, a francia, a német, az ottomán birodalmak a világ nagy térségein terültek szét, amely térségek a gyarmattartóktól esetenként távol estek. Volt területeiken új államok tucatjai alakultak ki, amelyek között lehettek baráti vagy ellenséges szomszédsági viszonyok, de általában nem képviseltek összefüggő térséget. A két kontinentális birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia és a cári birodalmat örökölt Szovjetunió megszűnése után olyan kontinentális térségek jöttek létre, amelyek keretében a megszületett új vagy újjászületett államok közötti viszonyok sajátos feltételeket eredményeztek. A függetlenné vált államok közötti viszonyokban öröklődtek a birodalmakon belüli korábbi etnikai, vallási és más feszültségek is. Önálló államok közötti külkereskedelemmé váltak a birodalmakon belüli gazdasági kapcsolatok, külföldi befektetésekké egyes vállalati hálózatok. Az új államhatárok ellenére részben fennmaradtak, de a jövőt tekintve bizonytalanná váltak a korábbi fejlődés során kialakult, sok tekintetben racionális, és a gazdasági fejlődés szempontjából fontos, birodalmon belüli munkamegosztás bizonyos elemei. Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak helyzetét az első világháború utáni évtizedekben sokszor és sokan elemezték. Magyarországgal összefüggésben általában Trianont teszik felelőssé a tragikus következményekért. A Szovjetunó esetében egyesek Mihail Gorbacsov politikáját, mások Borisz Jelcin hatalmi törekvéseit marasztalják el.8 Vlagyimir Putyin orosz elnök a 20. század hatalmas „geopolitikai katasztrófájának” ítélte a Szovjetunió megszűnését.9 A valóságban, bár mindkét birodalom felbomlásában az uralkodó elit hibás politikája szerepet játszott ugyan, az okok és következmények azonban az adott kor egész világpolitikai és világgazdasági geostratégiai viszonyaiban, a birodalmak elavult politikai és szerkezeti viszonyaiban gyökereztek.