Az intézményrendszerben elemzett kérdések, az észak-északnyugati, valamint a déli, közép- és kelet-európai országok között húzódó intézményi törésvonal a tagállamok közötti jövedelmi konvergencia korlátait jelezték. Az eddigiekben is törekedtünk arra, hogy figyelembe vegyük a főáramú közgazdaságtan eredményeit, most is így teszünk. Az Európai Bizottság háromévente készít jelentést a társadalmak öregedésének várható hosszú távú gazdasági hatásairól, amelyet Ageing Report címmel osztanak meg. Ennek keretében tesznek előrejelzéseket a potenciális GDP alakulásáról. A Bizottság munkacsoportja a neoklasszikus növekedési modellre épít, ökonometriai modelljében a termelési függvényt használja. A 2009-es jelentés (European Commission, 2009a) még nem számolt a válság hatásaival, és így is folyamatosan romló potenciális GDP-növekedési rátát jelzett előre az EU egészében 2060-ig. A posztszocialista országokban a növekedési ráta csökkenése nagyobbnak látszott, mint az EU egészében, amit a népesség várhatóan nagyobb csökkenése eredményezett a modellben. Természetesen ilyenkor mindig hozzá kell tenni, hogy a modell jövőbeli intézményi és politikai változásokat nem vesz figyelembe. A 2011-ben publikált, 2012-es jelentés még csak részlegesen építhette be a válság növekedési potenciált romboló hatásait, de az adatok így is a konvergenciakilátások további romlását mutatták. Figyelemre méltó, hogy az ötvenéves időtávra szóló modellbe a munkatermelékenység növekedési rátájának és nem az abszolút nagyságának a konvergenciájával számoltak. Egy lábjegyzetben megmagyarázzák, hogy az utóbbi eléréséhez olyan nagyságú növekedési rátát kellett volna feltételezni rövid és középtávon, ami nem plauzibilis (European Commission, 2011b, 126). Halmai és Vásáry (2012, 319) az Ageing Report modelljét alapul véve kiszámolták az egyes országokra a várható egy főre jutó potenciális kibocsátást vásárlóerő-paritáson mérve, eszerint az EU-27 átlagának 80 százalékát a posztszocialista országok közül 2060-ban is csak Csehország, Szlovákia és Szlovénia érnék el, illetve haladnák meg, ami Csehország és Szlovénia esetében már most is fennáll. A mediterrán országok is az EU-átlag alá kerülnének. Az EBRD (2013, 17) jelentése sem fest szívderítőbb képet. A 2035-ig készített előrejelzés a teljes tényezőtermelékenység egyre csökkenő növekedési rátáját vetíti előre. Az EU-15-höz képest a munkatermelékenység az egy dolgozóra vetített GDP-ben mérve 20 év múlva is a 60–80 százalékos sávban marad, csak Csehország és Szlovákia haladja meg a 80 százalékot. Az IMF (2014) jelentése szintén a posztszocialista országok válság óta lassuló konvergenciájára hívja fel a figyelmet.101 A kiutat minden tanulmány a strukturális reformok újraindításában, gyorsításában látja.